Több olyan kijelentés is szerepelt Colleen Bell amerikai nagykövet Budapesti Corvinus Egyetemen tartott beszédében, amely a jogszabályok téves, de legalábbis nem teljes körű ismeretén alapulhat – állapítja meg az Alapjogokért Központ (AK) legfrissebb, tegnap közzétett jelentésében.
Kiemelten fontosnak nevezik, hogy a transzatlanti szövetségesi rendszer ne csak erős, hanem történelmileg is tartós legyen, éppen ezért örömmel olvasták Colleen Bell szavait, miszerint „partnerek, szövetségesek és barátok vagyunk”. Mindazonáltal az Egyesült Államok budapesti nagykövete néhány politikai és jogi kritikát is megfogalmazott Magyarországgal kapcsolatban, amelyek pontatlanságára az AK legújabb jelentése is felhívja a figyelmet.
Az érem másik oldala című elemzés idézi Bell azon állítását, miszerint „az Alkotmánybíróság bíráit korlátozták abban, hogy az alaptörvény módosításainak érdemeiről döntsenek”. Az Alapjogokért Központ ugyanakkor megjegyzi: az Alkotmánybíróság sosem dönthetett az alkotmánymódosítások érdeméről. Ez 1990 óta így van, maga az Alkotmánybíróság is többször rögzítette – az alaptörvény „pusztán” ezt a gyakorlatot kodifikálta 2011-ben.
Colleen Bell a Médiatanáccsal kapcsolatban kifogásolta, hogy „kizárólag egyetlen pártból érkező jelöltekből van feltöltve”. Az AK jelentése emlékeztet, hogy 2010-ben az ellenzék két főt delegálhatott volna a testületbe, az ellenzéki pártok azonban elutasították a lehetőséget, mert nem tudtak megállapodni a két személy kilétében.
A Paks II nukleáris megállapodás transzparenciáját kifogásoló felvetésekkel kapcsolatban pedig az AK leszögezi: Oroszország kormányával Magyarország a paksi bővítés ügyében két fontos kétoldalú szerződést kötött, mindkettőt beterjesztették az Országgyűlésnek, amely szavazott arról, a szerződéseket pedig a Magyar Közlönyben kihirdették.
Colleen Bell egyébként tegnap a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: szerdai beszédében nem volt semmi újdonság, minden egybecseng az utóbbi években tett amerikai kritikákkal, amelyek még az Orbán-kormány 2010-es beiktatása előtti időkre nyúlnak vissza.
Az érem másik oldala című elemzés idézi Bell azon állítását, miszerint „az Alkotmánybíróság bíráit korlátozták abban, hogy az alaptörvény módosításainak érdemeiről döntsenek”. Az Alapjogokért Központ ugyanakkor megjegyzi: az Alkotmánybíróság sosem dönthetett az alkotmánymódosítások érdeméről. Ez 1990 óta így van, maga az Alkotmánybíróság is többször rögzítette – az alaptörvény „pusztán” ezt a gyakorlatot kodifikálta 2011-ben.
Colleen Bell a Médiatanáccsal kapcsolatban kifogásolta, hogy „kizárólag egyetlen pártból érkező jelöltekből van feltöltve”. Az AK jelentése emlékeztet, hogy 2010-ben az ellenzék két főt delegálhatott volna a testületbe, az ellenzéki pártok azonban elutasították a lehetőséget, mert nem tudtak megállapodni a két személy kilétében.
A Paks II nukleáris megállapodás transzparenciáját kifogásoló felvetésekkel kapcsolatban pedig az AK leszögezi: Oroszország kormányával Magyarország a paksi bővítés ügyében két fontos kétoldalú szerződést kötött, mindkettőt beterjesztették az Országgyűlésnek, amely szavazott arról, a szerződéseket pedig a Magyar Közlönyben kihirdették.
Colleen Bell egyébként tegnap a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: szerdai beszédében nem volt semmi újdonság, minden egybecseng az utóbbi években tett amerikai kritikákkal, amelyek még az Orbán-kormány 2010-es beiktatása előtti időkre nyúlnak vissza.
