Történelmi jelentőségűnek minősített, szívélyes találkozás színhelye volt szerdán a kolumbiai La Guajira tartományban lévő Pondores település, ahol a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet tagjai, illetve kolumbiai kormányzati képviselők és katonai vezetők gyűltek össze ünnepélyes keretek között.
Olyan magas rangú katonai vezetők vettek részt ezen az ünnepélyes aktuson, akik több évtizeden keresztül irányították a gerillaszervezet fegyveresei elleni harcot. Ezúttal azonban békés találkozó keretében fejezték ki a békés jövő reményébe vetett hitüket. A fegyveres erők e képviselői mintegy kétszáz, egyelőre még fegyverüket maguknál tartó gerilla előtt hangsúlyozták: mostantól közösen kell építeni a békét, a konfliktus emlékét ki kell törölni a kolumbiaiak fejéből és szívéből.
Hasonlóképpen fogalmazott Luciano Marín (mozgalmi néven Iván Márquez), aki szerint most le kell gyűrni a békemegállapodásból fakadó leszerelés logisztikai nehézségeit. Arra utalt, hogy Pondoresben (akárcsak az országnak mind a 26 begyűjtőhelyén) a hadsereg segítségével fel kell építeni a leszerelő harcosok majdani (a civil életbe való beilleszkedésük előtt) átmeneti lakhelyéül szolgáló táborokat.
A FARC "utolsó menetének" nevezik azt a folyamatot, amelynek során a gerillákat átszállítják azokba az övezetekbe, ahol - 50 évi fegyveres felkelés után - fél éven belül le kell tenniük a fegyvert. Az ország legkülönbözőbb pontjairól a szélsőbaloldali gerillák a folyókon hajókkal, csónakokkal, illetve viharok által megrongált utakon gyalog vagy teherautóval haladnak a 26 övezet felé, ahol átadják az ENSZ-nek a fegyvereket, és felkészülnek a polgári életbe való visszatérésre. Összesen 6300 gerillának kell letennie e fegyvert.
Az 1964-ben egy parasztfelkelés során létrejött FARC fegyvereseinek "utolsó menete" a konfliktus lezárásának egyik újabb lépése. A konfliktus során, amelyben az elmúlt évtizedek során mintegy harminc gerillaszervezet, szélsőjobb félkatonai milíciák és a hadsereg vett részt, több mint 260 ezren haltak meg, 60 ezren sebesültek meg és 6,9 millióan menekültek el otthonukból. Ennek a fél évszázados kilátástalan küzdelemnek vetett véget a kormány és a FARC között kétszeri "nekifutásra" született békemegállapodás. A Norvégia és Kuba védnökségével létrejött egyezség első változatát a felek szeptember 26-án írták alá, s azt nem kötelező erejű népszavazásra bocsátották azzal a céllal, hogy megerősítsék törvényességét. Csakhogy az október 2-án rendezett referendumon a voksolók szűk többsége (52 százaléka) nagy meglepetésre elutasította. A békeszerződés ellenzői szerint az eredeti egyezmény túlságosan is elnéző volt a fegyveresekkel szemben, ezért annak újratárgyalását követelték.
A kormány és a FARC november 12-én fogadta el az új békemegállapodást a kubai fővárosban, Havannában, de az nem tér el jelentősen az első változattól, sőt annak vitatott pontjai közül több továbbra is szerepel benne. Ezek egyike, hogy 2026-ig tíz mandátumot biztosítanak a FARC-nak a kolumbiai parlamentben, vagyis a szervezet indulhat a választásokon. A kolumbiai parlament szenátusa és alsóháza november utolsó napjaiban hagyta jóvá az immár végleges megállapodást.
