Teherán elítéli az USA arroganciáját

"Ugyanakkor azt is tudom, hogy a nyilvános beszédek tartalma és a dolgok alakulása eltérhetnek egymástól" - tette hozzá az amerikai külügyminiszter.

Hamenei szombaton egy teheráni mecsetben azt ecsetelte, hogy a hatokkal Irán atomprogramjáról kötött megállapodás nem változtat az Egyesült Államok "arroganciáját" elítélő teheráni állásponton, és Irán Washington közel-keleti politikájának homlokegyenest ellentmondó álláspontot képvisel. "Az amerikaiak azt mondják, megakadályozták Iránt abban, hogy atomfegyverhez jusson, pedig tudják, hogy ez nem igaz. Van olyan fatvánk (vallási rendelet), amely a nukleáris fegyvert tiltottnak nyilvánítja az iszlám jog értelmében. Ennek pedig semmi köze a nukleáris tárgyalásokhoz" - mutatott rá Irán legfőbb vallási és politikai vezetője.

Irán és a hatok (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország) között július 14-én jött létre az egyesek által máris történelmi jelentőségűnek mondott átfogó megállapodás, amellyel a nemzetközi közösség azt igyekszik szavatolni, hogy az iráni atomprogram kizárólag békés célokat szolgáljon, cserébe pedig fokozatosan feloldják a perzsa állam elleni szankciókat. Az egyezséget még az amerikai kongresszusnak és az iráni nemzetbiztonsági tanácsnak is jóvá kell hagynia. Iránban Hameneié az utolsó szó minden fontos döntést illetően.

Kerry az amerikai NPR közszolgálati rádiónak adott, a többi sajtóorgánum által kedden ismertetett interjújában az amerikai-iráni diplomáciai kapcsolatok normalizálásának feltételeként azt nevezte meg, hogy Teherán konstruktív módon csatlakozzon a nemzetközi közösséghez és tegye egyértelművé: abbahagyja a terrorizmus támogatását és nem szállít fegyvereket terroristáknak.

Az amerikai diplomácia vezetője rámutatott, hogy a megállapodás nyomán Izrael is nagyobb biztonságot élvez, mert amíg az iszlám köztársaságnak a tárgyalások megkezdése előtt még két hónapra lett volna szükség a nukleáris "áttöréshez", addig mostanra ez az időszak egy évre növekedett. (A "áttörési idő" kifejezés arra az időre utal, amelyre a nukleáris fegyverhez elegendő, 90 százalékos dúsítottságú 235-ös uránizotóp előállításához lenne szükség, ha Teherán úgy döntene, hogy mégis a nukleáris fegyverkezés útjára lép.)

Kerry visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint az amerikai kormány és személy szerint Barack Obama annyira akarta a megállapodást, hogy túl sok engedményt tett Iránnak. Az amerikai diplomácia vezetője elmondta, hogy három alkalommal is felállt a tárgyalóasztaltól és az amerikai küldöttség kész lett volna a végső szakaszban is hátat fordítani az egyezkedésnek. (A külügyminiszter konkrétan Londont és Lausanne-t nevezte meg olyan helyszínként, ahol faképnél hagyta az irániakat.)  

Hangsúlyozta, hogy a megállapodás korlátozás alá helyezte Irán tömegpusztító fegyvereit, és arra figyelmeztetett, hogy ha a kongresszus "megöli" ezt az alkut, akkor a korlátok megszűnnek, és az Egyesült Államok is elveszti szavahihetőségét.

 

Az iráni külügyminiszter a parlament különbizottsága előtt felszólalva "kiegyensúlyozottnak" nevezte a megállapodást, szerinte Teherán azzal elérte "kulcsfontosságú céljait".

A testület felállítására egy nappal az után került sor, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag jóváhagyta az iráni nukleáris programot a nemzetközi szankciók enyhítése fejében korlátozó egyezményt. A világszervezet legfontosabb biztonságpolitikai döntéshozó szerve egyúttal fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy ismételten életbe léptethesse a gazdasági büntetőintézkedéseket abban az esetben, ha Teherán az elkövetkező évtized során megsértené a július elején Bécsben, maratoni tárgyalások eredményeként létrejött megegyezést.

Az iráni alkotmány értelmében a parlamentnek joga van elutasítani bármilyen megállapodást, függetlenül attól, hogy azt a külügyminisztérium hozta-e tető alá, de nem valószínű, hogy erre az atomalku esetében sor kerülne, hiszen azt előzőleg támogatásáról biztosította a központi döntésekben az utolsó szót kimondó Ali Hamenei ajatolláh.

A most felállított bizottsággal minden bizonnyal arra nyílik lehetőség, hogy a törvényhozók - különösen az alkut kezdettől fogva ellenző, ám a múlt hét óta többnyire hallgató keményvonalasok - megvitassák a megállapodás különböző pontjait, és véleményezzék azokat. Egyelőre nem világos, hogy a testület nyilatkozatot ad-e ki álláspontjáról, ahogy az sem tiszta, hogy a parlamenti képviselők egyáltalán szavaznak-e egyes pontokról vagy magáról a megállapodásról.

Az atomalkut még az amerikai kongresszusnak is jóvá kell hagynia, ennek hatvan nap áll rendelkezésére az egyezmény áttanulmányozására.