Nemzetközi konfliktusokat hozhat az offshore-botrány

A brit királyi család is érintett,  Károly herceg (képünkön) vagyonkezelője a Kajmán-szigeteken, Erzsébet királynőé ott és a Bermuda-szigeten fektetett be (Fotó: Reuters - Cathal McNaughton)

Az offshore-paradicsomokat a hetvenes években találták fel londoni adójogászok, akik a City városnegyedre érvényes helyi gazdaságélénkítő adószabályozást használták ki adóelkerülési célokra; ebből lett a globalizációnak köszönhetően világtrend.

Az offshore cég olyan vállalat, amely döntően nem abban az országban adózik, ahol termel, hanem ott, ahol azt kedvezőbb feltételek mellett teheti meg – mondta lapunknak Németh Dávid, a K&H vezető közgazdásza. Mint hozzátette, a helyzet összetett, hiszen az offshore jogi szempontból működik, jó a profitban érdekelt részvényeseknek, s jó a rendszerint kicsi, termeléssel nem foglalkozó adóparadicsom-országoknak a plusz- adóbevétel miatt. Ugyanakkor versenyhátrányba hozza a szabályosan, helyben adózó vállalatokat, s megrövidíti azt az államot, ahol a tényleges termelés folyik, hiszen az off- shore cég nem veszi ki eléggé a részét a közterhek viseléséből. Globálisan ez óriási, alig adózott pénzek áramlását jelenti.

Ez elég jól ki is mutatható: egyeurónyi munkabérre Németországban 50 cent, az adóparadicsom Luxemburgban 3,5 eurónyi nyereség jut, miközben nem a luxemburgiak termelékenyebbek, hanem egyszerűen itt könyvelik le a nyereséget a kisebb társasági adó miatt. Tegnapelőtt a Süddeutsche Zeitung kiszámolta, hogy évi 60 milliárd euró bevételkiesést okoznak az adóparadicsomok az EU-tagállamoknak, hazánk pedig Németország és Franciaország után a harmadik helyen áll a károsultak listáján, mert a társaságiadó-bevételek ötödétől esik el így.

Globálisan még nagyobb a probléma, a Tax Justice Network nonprofit szervezet 2013-as becslése szerint a világ adóparadicsomaiban 32 ezer milliárd dollárnyi vagyon fekhet (ez hazánk éves GDP-jének 270-szerese).

Ugyanakkor hiába hirdetnek harcot a nagyhatalmak kormányai és a nemzetközi szervezetek az adóparadicsomok visszaszorítására, hiszen – mint Boros Imre közgazdász elmondta – e pénzek zöme olyan multinacionális vállalatoktól származik, amelyek erős lobbitevékenységükkel a nemzeti kormányokra is nyomást gyakorolnak. Például Angela Merkel német kancellár és Luxemburg esetében, amelynek volt kormányfője, Jean-Claude Juncker Merkelék támogatásával lett az Európai Bizottság elnöke; a kancellárt viszont a német nagyipari szereplők „nyomták” ebbe az irányba – fogalmazott lapunknak Boros. A közgazdász szerint a mostani botrány miatt a kormányoknak lépniük kell az offshore-biznisz visszaszorítása érdekében, különben elsöprik őket a nemzeti gazdaságpolitika mellett álló protestpártok. A törésvonal már most is látványos Nyugat és Kelet között, hiszen a döntően a német nagyipar térségünkből is hasonló módszerekkel viszi ki a pénzt, ami ellen a helyi kormányok fel is emelik szavukat. Ehhez csatlakozhat most az átalakult Osztrák Néppárttal az élén Ausztria. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a nemzeti kormányok a lobbisták által gerjesztett nemzetközi, illetve uniós kereszttűzbe kerülhetnek, miközben a nagyvállalatokat sem szabad túladóztatniuk, különben azok odébbállnak. Ezért Boros szerint egyedül a béremeléseken és a bérek adótartalmán keresztül lehetséges térségi szinten az offshore cégektől több adóbevételre szert tenni.