Német lap szerint Európából és háborús övezetekből érkezik a legtöbb bevándorló

A FAZ szerint a német nyilvánosságban a menekültekről szóló diskurzusban főleg egy vonatkozásban van szerepe a számoknak: a menedékkérelmek számának emelkedését mindig pontosan regisztrálja a nyilvánosság, és a növekedéshez az az előrejelzés kapcsolódik, hogy a jövőben biztosan még sokkal több menekült érkezik majd az EU-ba.

A múltban lezajlott folyamatok viszont azt mutatják, hogy a menedékkérők száma gyakran ingadozik, így a folyamatos növekedésre vonatkozó prognózis nem tekinthető biztosnak, és az ilyen előrejelzésekből kiinduló szemléletmód eltereli a figyelmet arról, hogy a statisztikai kimutatásokból számos politikailag releváns ismeret szerezhető a menekülést kiváltó okokról és a kibocsátó - vagy származási - országokról.

Az EU-ba irányuló vándorlási folyamatok megítéléséhez lehetőséget kínál az EU statisztikai hivatala, a Destatis által havonta publikált kimutatás a menedékkérelmek számának alakulásáról.

Az idei első fél év adatai cáfolják azt a vélekedést, hogy főleg Afrikából érkeznek menedékkérők. Ez a vélekedés főleg a Földközi-tengeren hánykolódó lélekvesztőket mutató televíziós felvételek révén terjedhetett el, a statisztikák viszont azt mutatják, hogy a január-júniusi időszakban Európán belülről érkezett az EU-ba a menedékkérők legnagyobb csoportja. Valamennyi menedékkérőt együttvéve harmincöt százalék az európaiak, túlnyomórészt nyugat-balkániak aránya - 58 060 koszovói, 24 870 albán, 10 985 szerb és 4625 bosznia-hercegovinai állampolgár kért menedékjogot az első fél évben - míg a Közel-Keletről származók aránya huszonöt százalék, az afrikaiak aránya tizenkilenc százalék, az ázsiaiak aránya pedig tizenhét százalék.

Nagyrészt a nyugat-balkáni menedékkérők számának növekedésének tudható be a menedékkérelmek éves összevetésű emelkedése is. Az idén 338 530 menedékjogi kérelmet regisztráltak az uniós tagországokban, ami ötvennyolc százalékos növekedés az egy évvel korábbi 214 295-höz képest. A növekmény harmincöt százalékát pedig a nyugat-balkáni országok állampolgárai által benyújtott kérelmek teszik ki.

Koszovó példáján különösen jól látható a menekülthullám hirtelen felerősödése: míg tavaly az első fél évben rendre 1000 alatt volt a koszovói állampolgárok által benyújtott kérelmek száma, az idén januárban már 13 860, februárban 22 460 ilyen kérelem érkezett, majd meredek csökkenés kezdődött és júniusban már csak 1680 koszovói állampolgár kért menedékjogot az EU-ban.

A jelenség pontos háttere nem ismert, de a számok alakulása arra utalhat, hogy az embercsempész bandák egyre újabb területeken próbálkoznak, és ha valahol elterjed a híre annak, hogy a Balkánról érkezőknek nemigen adnak menedékjogot az EU-ban, akkor csökken a "szolgáltatásuk" iránti igény, és odébbállnak. A politika számára ez azt jelenti, hogy a menedékjog megszerzésének csekély esélyére rávilágító, felvilágosító kampányokkal eredményeket lehet elérni a Nyugat-Balkán térségében - mutatott rá a FAZ.

A lap szerint egy másik elterjedt németországi vélekedés, hogy "egy új népvándorlás korszakát éljük, amelyben a szegény déli népek lerohanják a jómódban élő Európát", az adatok azonban ezt sem igazolják.

Először is a menedékkérők nagy részét egy viszonylag szűk országcsoport bocsátja ki. Az idei első fél évben a menedékjogi kérelmek hetven százalékát összesen tíz ország állampolgárai adták be, és ezek közül négy eleve európai. Amennyiben pedig figyelembe vesszük, hogy Afrikában több mint negyven, és Ázsiában ötvennél is több ország van, a statisztikák nem utalnak arra, hogy a szomszédos kontinensek egészét megmozgató, Európa felé induló menekülthullám formálódik.

A legfontosabb kibocsátó országok sorát a nyugat-balkáni államok nélkül tekintve látható, hogy túlnyomórészt olyan országokról van szó, amelyekben súlyos politikai konfliktusok vannak. Így az idei első fél évben állampolgárság szerinti bontásban Szíriából érkezett a legtöbb menedékkérő (60 250). Szíria után Afganisztán (28 410), Eritrea (11 025), Pakisztán (10 235), Ukrajna (8900), Nigéria (6155), Szomália (7650), Oroszország (6135) és Gambia következik. Ebben a csoportban Gambia az egyetlen, ahol a rossz gazdasági helyzet lehet a migráció legfontosabb mozgatórugója, a többi kilenc országban pedig polgárháború dúl vagy elnyomás érvényesül - emelte ki a FAZ.

Bizonyára nem minden esetben a polgárháború vagy az elnyomás a menekülés fő kiváltó oka, de Ukrajna példáján jól látszik, hogy az erőszakos konfliktusok hatása milyen gyorsan lecsapódik a menedékkérők számának alakulásáról tájékoztató statisztikákban: 2014 januárjában, az ukrán válság elmélyülésének kezdetén csupán száztíz ukrán állampolgár kért menedékjogot az EU-ban, 2015 januárjában pedig már ezerháromszáz.

A FAZ szerint a számok azt jelzik, hogy az EU-nak két stratégiát érdemes alkalmaznia a migrációs hullám kezelésében. A Nyugat-Balkánon, ahol nincs háború és politikai üldöztetés, " nyilvánvalóan rejtett gazdasági migrációról" van szó, amelyet a kitoloncolás intézményének alkalmazásával lehet megakadályozni, vagy "mederbe lehet terelni" uniós munkavállalási lehetőséget nyújtó programokkal. Ezzel szemben a politikai jellegű válsággal sújtott országokban külpolitikai, biztonságpolitikai és fejlesztéspolitikai lépések tűnnek ésszerűnek az EU-ba irányuló migrációt kiváltó konfliktusok kezeléséhez - írta a német lap.