Kínos ügyként kezelte az ENSZ a forradalmat

A történész szerint a dokumentumokból kiderül, hogy az ENSZ a saját lehetőségeit sem használta ki 1956-ban. A kérdésre, hogy ennek mi lehet a magyarázata, kifejtette: részben a (magyar forradalommal egy időben bekövetkező) szuezi válság, hiszen a világszervezetnek ez ügyben szüksége volt az együttműködésre Moszkvával, részben az, hogy Dag Hammarskjöld akkori ENSZ-főtitkár az újraválasztására készült, s ehhez szüksége volt az akkori Szovjetunió voksára is. A történész kifejtette, hogy mostani kutatásainak egyik legizgalmasabb része az ENSZ különbizottságainak ügye. Nagy András elmondta: elképesztő, hogy milyen nagy mennyiségű ismeretanyag birtokában nem cselekedett a világszervezet. A kutató hangsúlyozta: egyedül Povl Bang-Jensen dán diplomata azonosult a magyar üggyel, őt viszont sorozatosan megalázták, majd  eltűnt, és 1959. november 25-én - amikor az ENSZ Közgyűlésén a „magyar ügy” tárgyalása volt esedékes - átlőtt halántékkal találták meg egy New York-i parkban.