Irányt mutatna Kína a világgazdaság feltámasztásához

Fotó - Reuters

Nyolc év telt el a globális gazdasági válság kitörése óta, és bár a világ csúcsvezetői évről évre bizonygatják a közvélemény előtt, hogy az összeomlás okozta kollektív pánik korszakának vége, valójában a 2008-as krach hatása még ma is érezhető: a helyreállítási folyamat változatlanul törékeny, a növekedés hiányos, és még a legoptimistább elemzések is elhúzódó stagnálással számolnak. Javulás aligha várható a következő két-három évben, ilyen körülmények között tehát a világ tizenkilenc legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő G20-as csoport találkozójának is a szokásosnál nagyobb a jelentősége, hiszen a gazdaság globalizációjával párhuzamosan a világ országai is egyre nagyobb arányban függenek egymástól.

A kölcsönös függőségen alapuló új nemzetközi viszonyrendszerben felvetődő problémákra egy elzárkózó országnak nem sok lehetősége van adekvát válaszokat adni, ha pedig valaki nem szívesen látott vendég a kitüntetett döntéshozók asztaltársaságában, akkor aligha tud részt vállalni egy új globális gazdasági rend szabályinak megalkotásában. Ezt jól érzi a világgazdasági folyamatok alakulásában vezető szerep után sóvárgó Kína is, éppen ezért bír számára különösen nagy presztízsértékkel, hogy a történelemben először házigazda szerepben vehet részt a „húszak” tizenegyedik csúcstalálkozóján. A helyszínválasztás önmagában jelzésértékű, hiszen a kétnapos rendezvénynek otthont adó Hangcsou a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkező ország leginnovatívabb városa, amely rengeteg nemzetközi kínai cég központja és származási helye – mutatott rá Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. A Kína-kutató szerint a távol-keleti óriás ennek megfelelően igyekszik előnyöket kovácsolni a fontos diplomáciai esemény által kínált lehetőségekből. Kínát ugyanis a világválság előtt a Nyugattal szembeni frusztráció jellemezte, 2008 óta azonban látszik, hogy ez pont az ellenkezőjére fordult, hiszen Peking úgy hiszi, a Nyugatnál sokkal jobban kezelte a világgazdaság összeomlását. A találkozó tehát kiváló lehetőség Pekingnek, hogy hallassa a hangját, és mint felelős nagyhatalom, saját álláspontját és megoldási javaslatait helyezze előtérbe, már-már „kioktatva” a vergődő Nyugatot – tette hozzá Matura Tamás. Továbbá Hszi Csing-ping elnök házigazdaként fontosnak tartja, hogy már ne a GDP-növekedést bizonyító adatokat hangsúlyozva, hanem azt a tényt fókuszba állítva lépjen fel, hogy a globális gazdasági növekedés egyharmadát – egyfajta motorként – még mindig Kína produkálja – mutatott rá.

Az persze másik történet, hogy Kína erőfeszítései elegendők-e ahhoz, hogy növelje erejét a globális gazdaságban, hiszen a fejlett országok, mint az Egyesült Államok és Japán eddig sem szándékoztak neki túlságosan jelentős szerepet osztani, éppen ellenkezőleg. Jó példa erre az Egyesült Államok és az Európai Unió között formálódó szabadkereskedelmi-megállapodás (TTIP), bár a hírek szerint a két fél közötti tárgyalások nemrég megrekedtek, és ott van még a csendes-óceáni megállapodás (TPP) is. Ezek egyértelmű célja a washingtoni dominancia megőrzése a nemzetközi kereskedelemben, és egyúttal Kína szerepének korlátozása a globális gazdaságban. Az egymásnak feszülő politikai érdekek miatt a találkozó egyébként Peking szemszögéből leginkább egy aknamezőre hasonlít, hiszen szinte mindenkivel van vitás kérdése. A Kína-kutató szerint tehát Kínának óvatosan kell lavíroznia, és sok témát kell lesöpörnie a tárgyalóasztalról, ilyen a dél-kínai-tengeri és a kelet-kínai-tengeri szigetvita is Japánnal.