Sem a tavaly júliusi sikertelen puccskísérlet, sem a terrorista fenyegetések nem igazolhatják Törökország sajtó- és szólásszabadságot sértő intézkedéseit, amelyek nagymértékben tagadják a jogállamiságot - hangsúlyozta Nils Muiznieks, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa egy szerdán közzétett jelentésben.
Gülenistákról gyűjthettek adatokat a német imámok
Házkutatást tartottak szerdán Németországban muzulmán hitszónokoknál - imámoknál -, akiket kémkedéssel gyanúsítanak a tavalyi törökországi puccskísérlettel összefüggésben. A német szövetségi legfőbb ügyészség közleménye szerint Észak-Rajna-Vesztfália és Rajna-vidék-Pfalz tartományban razziáztak, négy muzulmán egyházi személy lakását kutatták át. Azzal gyanúsítják őket, hogy adatokat gyűjtöttek az amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen vallási mozgalmának híveiről, és kémkedésük eredményéről jelentést tettek a kölni török főkonzulátusnak. Jogsértő tevékenységük alapja a török vallásügyi hivatal (Diyanet) tavaly szeptember 20-án kiadott rendelkezése, amelyben Fethullah Gülent nevezték meg a július 15-én történt erőszakos hatalomátvételi kísérlet felelősének.
Muiznieks véleménye szerint a török hatóságoknak sürgősen változtatniuk kell a jelenlegi büntetőjogi gyakorlaton, újra biztosítaniuk kell a bírói függetlenséget és meg kell erősíteniük elkötelezettségüket a szólás szabadságának védelme mellett.
A biztos sajnálatát fejezte ki, hogy a sajtó- és szólásszabadság terén az Európa Tanáccsal közösen elért kézzelfogható fejlődés megállt, sőt visszafordult az elmúlt időkben. Mint mondta, Törökország veszélyes utat jár be a terrorizmus és más erőszakos események miatt, ugyanakkor aláhúzta, hogy az Ankara intézkedéseit érő jogos kritikai hangok elfojtása csökkenti a demokratikus nyilvánosságot, és megosztja a társadalmat.
Muiznieks arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabad véleménynyilvánítás helyzetének romlása együtt jár a török igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának eróziójával.
Az emberi jogi biztos ezért arra szólította fel a török politikai vezetőket, hogy a leghatározottabban változtassanak a szólásszabadságot korlátozó rendszerszintű gyakorlaton, egy demokratikus társadalomtól elvárható módon tegyenek bizonyságot felelősségről és toleranciáról, valamint hajtsák végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának számos - néhány esetben több évtizeddel ezelőtti - ítéletét.
