Negyven éve választották meg "a remény pápáját", Szent II. János Pált; megjelenése Szent Péter trónusán nemcsak a lelkipásztori tevékenység korszerűsítésében jelzett fordulópontot, hanem fontos tényezőnek bizonyult a kelet- és közép-európai társadalmakat nyomasztó kommunista rezsim bukásában is.
Leonyid Brezsnyev szovjet vezető Giereknek címzett figyelmeztetései ellenére, bonyolult egyeztetések után, de viszonylag gyorsan - 1979 júniusában - sor került a pápa lengyelországi zarándoklatára. Ez volt a katolikus egyházfő történelmileg első útja a vasfüggönyön túlra.
Az 1979-es varsói pápai misén elhangzottakat: "Jöjj el, Szentlélek Úristen, és újítsd meg a föld színét, e föld színét!" többen, köztük Timothy Garton Ash brit közíró kapcsolatba hozták a Szolidaritás független szakszervezet 1980-as megalapításával. A zarándoklat "felébresztette a nemzet méltóságát, a társadalomban újból tudatosította az alapvető összetartozást" - írta 1987-ben Garton Ash.
A pápa 1989 előtt gyakran nyilvános imákat mondott hazájáért, lelkesítette a lengyeleket az 1981-es hadiállapot idején. Ezt követő, 1983-as lengyelországi útját "a remény zarándoklatának" nevezték, a harmadik, 1987-es látogatás pedig megelőlegezte a rendszerváltást, az ahhoz vezető kerekasztal-beszélgetést. A szentatya a nemzetközi fórumokon is sokszor beszélt a Szolidaritásról, a lengyelországi demokratikus törekvésekről.
A "lengyel pápa" várható szellemi hatásának kezdettől fogva tudatában volt a szovjet vezetés is. II. János Pál miatt "nehezebb lesz Vatikánnal tárgyalni, mert az egyház élére a szocialista állam valóságát jól ismerő püspök áll" - olvasható a szovjet titkosszolgálat, a KGB jelentésében, amely néhány nappal a pápaválasztás után készült. Andrzej Grajewski lengyel egyháztörténész szerint a szovjet kémszolgálat már 1979 májusában elindította a pápa megfigyelését.
Két alkalommal törtek az életére
1981. május 13-án a pápa ellen a római Szent Péter téren merényletet követtek el. II. János Pál súlyosan megsebesült, de életben maradt. A támadás háttere máig tisztázatlan, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy az elkövetőt, Ali Agca török terroristát a KGB egyik őrnagya - a Szovjetunió teheráni nagykövetségén - bízta meg a merénylet végrehajtásával, amelyben Agcával a bolgár titkosszolgálat római rezidensei működtek együtt. Életben maradását a pápa a Fátimai Szűzanyának köszönte meg. A merénylet napja ugyanis az 1917-es portugáliai - az egyház által valósnak talált - Mária-jelenések kezdetének évfordulója volt.
1982. május 12-én a portugáliai Fátimában egy spanyol pap újabb merényletet próbált elkövetni az egyházfő ellen, de a testőrség megállította. Az elkövető nem értett egyet a második vatikáni zsinat határozataival, a pápát pedig Moszkva ügynökének tartotta. Hét év börtönbüntetésre ítélték, majd száműzték Portugáliából.
Kétszer is megfordult hazánkban pápaként
Lengyelország után Magyarország volt az első a szocialista blokkból, amely hivatalos látogatásra invitálta a Szentatyát. 1988-ban a politikai vezetéssel való egyeztetést követően Paskai László bíboros küldte el a meghívást, melynek elfogadását a Szentszék 1989 júliusában hozta nyilvánosságra. A pápa hosszas előkészítés után 1991. augusztus 16-án lépett magyar földre - ez volt az első alkalom, hogy a katolikus egyház vezetője hazánkban járt.
Ötnapos látogatása Esztergomban kezdődött, ahol szabadtéri szentmisét celebrált. Ezen kívül később még Máriapócson, Szombathelyen, Pécsett, augusztus huszadikán pedig a budapesti Hősök terén mutatott be misét – utóbbi helyszínen kétszázezren voltak jelen. Számos további programon is részt vett: Debrecenben ökumenikus istentiszteletre ment; a fővárosban találkozott a tudomány és a művészet képviselőivel, a zsidó hitközségek küldöttségével, a Szent István-bazilikában a betegekkel, a Népstadionban a fiatalokkal találkozott.
Másodszor 1996-ban tett hazánkban hivatalos látogatást, igaz, akkor már jóval kevesebb helyszínt érintett: Pannonhalmán és Győrött tartott szentmisét.
A magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát . 2004-ben ugyancsak ő avatta boldoggá IV. Károlyt, az utolsó magyar uralkodót, akiről egyébként a nevét is kapta édesapjától: az idősebb Karol Vojtyla nagy tisztelője volt a Habsburg-házi királynak.
Pápasága előtt egyébként több alkalommal megfordult Magyarországon: a márapócsi templom vendégkönyvébe először még hátizsákos turistaként írt, a hetvenes években pedig már Krakkó érsekeként járt nálunk többször, például azért, hogy gondoskodjon a kabai cukorgyár lengyel munkásainak lelki ellátásáról.
"A kommunizmus egy önmegsemmisítő rendszer volt"
A fátimai jelenésekkel hozta kapcsolatba a pápa a kommunizmus bukását is a Vittorio Messori olasz újságíróval folytatott könyvinterjúban, amely Átlépni a remény küszöbén címmel 1994-ben jelent meg. Egyúttal leszögezte: a szovjet blokk szétesése világi és vallási módon egyaránt értelmezhető.
Messorival beszélgetve a pápa, az 1991-es Centesimus annus enciklikájával egybehangzóan aláhúzta, hogy a kommunizmus egy önmegsemmisítő rendszer volt, mert egy "antropológiai tévedésen" alapult: hibásan fogta fel az ember és a társadalom természetét. Sokak szerint II. János Pál pontifikátusának egyik fő tanulsága éppen az, hogy az erőszakon alapuló rezsimek bukásra vannak ítélve, míg - amint a lengyel pápa mondta - a történelem igazi ura Krisztus.
(MTI, Új Ember nyomán)
