A republikánus kongresszusi vereség után J.D. Vance alelnök önálló politikai aculatot épít. Ehhez viszont másoknak is lesz szavuk, ezért nem elég számára, ha Trump árnyékából kilép, hanem ennél lényegesen több kell.
Az alelnöki székből jól látszik az Ovális Iroda, de az oda vezető út korántsem egyenes. A második világháború óta egyetlen hivatalban lévő amerikai alelnök, idősebb George Bush tudta választási győzelemmel átvenni elődje – Ronald Reagan – helyét, míg Eisenhower, Nixon, Carter és Clinton társainak ez nem sikerült. A történelmi tapasztalat így JD Vance számára figyelmeztetés arra, hogy az elnök politikai öröksége talán segíthet megszerezni pártja jelöltségét, de a Fehér Ház kulcsát nem adják mellé automatikusan, hanem inkább elveszik. Ezzel nem csak őt büntetik, hanem az elődjét is – kezdte Vance helyzetének értékelését az Euronews.
A mostani alelnök számára a republikánusok időközi veresége egyszerre jelent politikai lehetőséget, de veszélyt is. Ő annak a kormányzatnak a második embere, amelynek teljesítményét a választók elutasították, ugyanakkor talán a legesélyesebb arra, hogy 2028-ban átvehesse Donald Trump helyét, ha a pártja győz.
Ehhez egy olyan bonyolult feladatot kellene megoldania, amelyre egyelőre nincs biztos recept: megtartani Trump szavazóit, miközben elhitetni az elnöktől elfordult amerikaiakkal, hogy ő másképpen kormányozna.
A Reuters beszámolója szerint a 42 éves alelnök már a november 3-i választás előtti kampányhajrában változtatott a mondanivalóján. Kevesebbet beszélt Trumpról, és többet azokról az ügyekről, amelyekből felépítheti saját politikai ajánlatát.
Mi változott Vance beszédeiben?
A Reuters az alelnök hat kampánybeszédét vizsgálta meg. Ezekben Vance elsősorban a gazdasági nacionalizmust, a külföldi katonai szerepvállalásokkal szembeni önmérsékletet és a közbiztonságot helyezte előtérbe.
Az iráni háborút és a kitoloncolásokat, vagyis Trump meghatározó politikai vállalkozásait sokkal kevésbé hangsúlyozta. A stratégia ismerői szerint ez tudatos döntés volt: olyan témákról akart beszélni, amelyekben önálló és hiteles szereplőként jelenhet meg.
A választás után ennél is tovább ment. November 4-én közzétett értékelésében az iráni háborút tette felelőssé a republikánus vereségért, a konfliktus gyors lezárását sürgette, és azt javasolta, hogy pártja a megélhetési költségekre összpontosítson. Az amerikai külkapcsolatok, köztük az Izraelhez fűződő viszony újragondolását is szorgalmazta, sőt meg is vádolta a zsidó államot azzal, hogy belerángatta Amerikát a saját háborújába.
Ez jelentős különbség Trumphoz képest. Az elnök elismerte ugyan, hogy a háború miatt megemelkedő benzinárak ártottak a republikánusoknak, de továbbra is helyesnek nevezte a katonai fellépést, és semmilyen jelét nem adta annak, hogy elállna tőle.
Vance ezzel olyan választóknak üzent, akik az „Amerika az első” ígéretétől a külföldi háborúk elkerülését és saját életük javulását várták.
Szakítás kezdődött Trump és az alelnök között?
A nyilvános hangsúlyeltolódásból egyelőre nem következik nyílt szakítás. A kapcsolat elmérgesítése mindkettőjüknek sokba kerülhetne, mivel az elnök nem menesztheti alelnökét, de kiszoríthatja a döntésekből, nyilvánosan megalázhatja, vagy más politikust támogathat az utódjául. Vance tehát megőrizhetné hivatalát, miközben elveszíthetné az elnök híveinek bizalmát.
A kényszerű együttélés nem is vezetett szakításhoz, kivéve Andrew Jackson és alelnöke, John C. Calhoun konfliktusát a védővámok miatt, de annak már 200 éve. A vita akkor az alelnök lemondásához vezetett. Ehhez képest egészen különleges eset volt, amikor Trump szakított előző alelnökével, Mike Pence-szel. Trump azt követelte, hogy Pence a 2020-as választás elektori szavazatainak kongresszusi összesítésekor akadályozza meg Joe Biden győzelmének hitelesítését. Az alelnöknek azonban nem volt alkotmányos felhatalmazása az eredmény felülírására, és nem is engedett a nyomásnak. Trump még a Capitolium 2021. január 6-i ostroma alatt is nyilvánosan támadta, miközben a tömeg egy része Pence felakasztását követelte.
Itt tehát nem egy önálló politikai irányt kereső alelnök lázadt fel főnöke ellen, hanem az addig hűséges szövetséges a végső pillanatban alkotmányos kötelességét helyezte az elnök személyes követelése elé.
Vance magatartása sem az elnökkel való szembefordulást jelenti
Az alelnök egyelőre arra tesz kísérletet, hogy a Trump-mozgalmon belül fogalmazza meg a változtatás igényét. Ez politikailag biztonságosabb út lehet, mint kívülről megtámadni az elnököt, de a sikeréhez Trumpnak is el kell viselnie, hogy helyettese egyre önállóbb szerepet követel magának.
Az elnök november 6-án Stephen Millerre cserélte Wilest a Fehér Ház kabinetfőnöki posztján. A személycsere arra utalhat, hogy Trump a vereség után is keményvonalas politikával akarja folytatni az elnökségét, és nem kívánja a hatalmát megosztani alelnökével.
Hogyan lett Trump bírálójából lehetséges örökös?
Vance pályája már eddig is látványos fordulatokat vett. Az ohiói Middletownból induló politikus a tengerészgyalogságnál szolgált, katonai tudósítóként Irakban is megfordult, majd egyetemre és a Yale jogi karára járt. Országosan a 2016-ban megjelent Hillbilly Elegy című önéletrajzi könyve tette ismertté, amelyben családja történetén keresztül írt az amerikai munkásrétegek válságáról.
A könyvet sokan éppen azoknak a társadalmi feszültségeknek a magyarázataként olvasták, amelyek Trump felemelkedését segítették. Vance azonban akkor még élesen bírálta a későbbi elnököt.
Néhány évvel később már Trump támogatását kereste, 2022-ben szenátorrá választották, majd az elnök alelnökjelöltje lett. Most azzal a kérdéssel szembesül, hogy az egyszer már sikeresen végrehajtott politikai közeledés után mennyi önállóságot engedhet meg magának.
Miért lehet Rubio veszélyes ellenfél, és ki van még?
Marco Rubio külügyminiszter másfajta politikai tapasztalatot kínálhatna a republikánusoknak. Hosszú szenátusi pályafutása, hírszerzési beavatottsága és diplomáciai szerepe alapján a külpolitikai és nemzetbiztonsági felkészültségét helyezhetné előtérbe.
Rubio már 2016-ban megpróbálta megszerezni az elnökjelöltséget, akkor azonban Trump legyőzte. Később ő is az elnök szövetségese lett, és 2025 januárjában a szenátusból a külügyminisztérium élére került.
Az AP a republikánusok szeptemberi dallasi rendezvényén olyan résztvevőkkel is beszélt, akik Vance és Rubio között mérlegeltek. A külügyminiszter hívei tudását, kommunikációját és személyes kisugárzását emelték ki. Ez nem reprezentatív felmérés, de mutatja, hogy az alelnöki tisztség önmagában nem dönti el az utódlást.
Rubio számára ugyanakkor az iráni háború politikai teherré is válhat. Ha a republikánus választók a külpolitikai irányváltást keresik, a jelenlegi diplomácia vezetőjének is meg kell magyaráznia saját szerepét.
DeSantis másodszor sikeresebb lehet?
Ron DeSantis leköszönő floridai kormányzó már megtapasztalta, hogy az országos ismertség, a jelentős adományozói támogatás és a konzervatív kormányzati teljesítmény sem garantál sikeres elnökválasztási kampányt. A 2024-es republikánus előválasztáson Trump legfontosabb kihívói közé sorolták, de az iowai második hely után, még a New Hampshire-i voksolás előtt visszalépett.
Az ABC News november 7-i beszámolója szerint DeSantis továbbra is nyitva tartja egy újabb indulás lehetőségét, de még mérlegeli, hogy lenne-e számára elegendő politikai tér. Az időközi választás körüli megszólalásaiban már bírálta a republikánusok kommunikációját. Azt mondta, nem lehet úgy tenni, mintha a háború miatt megemelkedő benzinárak nem okoznának gondot az embereknek. A kampányhajrá tanulságai között pedig a túlzottan előtérbe helyezett kulturális viták helyett a választók mindennapi aggodalmainak megértését hangsúlyozta.
DeSantis esetleges esélye abban rejlik, hogy kormányzóként a saját teljesítményéről beszélhet, miközben kevésbé kell védenie Washington minden döntését. Januárban lejáró kormányzói megbízatása után azonban az országos figyelem fenntartását is meg kell oldania.
Visszatérhet Nikki Haley?
Nikki Haley 2024-ben tovább maradt versenyben Trump ellen, mint a többi jelentős republikánus kihívó. A volt dél-karolinai kormányzó és Trump első ENSZ-nagykövete kézenfekvő név lehetne azok számára, akik a párt hagyományosabb konzervatív irányához keresnek jelöltet.
Haley áprilisban a CNN műsorában azt mondta, hogy nem indul a 2028-as elnökjelöltségért, de az ilyen taktikai bejelentések megszokottak, mert sokan nem akarják idő előtt magukra vonni a tüzet és a karakterrombolást. Ugyanakkor Haley a közéletből nem vonult ki. A washingtoni Hudson Institute szakértői köréhez tartozik, és a választási vereség után ismét megszólalt a republikánusok jövőjéről a Hudson Institute fórumán.
Az NBC Today című műsorában arról beszélt, hogy a pártnak fel kell hagynia a külső ellenségek hibáztatásával. Szerinte a republikánusok Washingtonra figyeltek, miközben az amerikaiakat az élelmiszerek, az üzemanyag és az egészségügyi ellátás költségei foglalkoztatták
Felbukkanhatnak kevésbé ismert nevek is?
A lehetséges mezőny nem ér véget Vance, Rubio és DeSantis nevével. A Reuters Ted Cruz texasi szenátort és Sarah Huckabee Sanders arkansasi kormányzót is a szóba kerülő politikusok között említette. Nyilvánosan egyikük sem kötelezte el magát az indulás mellett, de sok idejük van még a döntésre.
Sanders a magyar közönség számára kevésbé ismert, de Trump első elnökségének fehér házi szóvivőjeként országos ismertséget szerzett. Egy esetleges kampányban egyszerre hivatkozhatna a Trump-mozgalomhoz fűződő kapcsolatára és saját kormányzói tapasztalatára.
Az AP News dallasi riportjában Thomas Massie kentuckyi és Brandon Gill texasi képviselő neve is felmerült a résztvevők körében. Ez jelzi, hogy a párton belüli keresgélés a legismertebb politikusokon túlra is kiterjed.
Két év alatt egy sikeres kormányzó, egy országosan ismertté váló szenátor vagy egy új politikai mozgalom szereplője is felzárkózhat. A mostani névsor ezért inkább a kiinduló helyzetet mutatja, mint a végleges mezőnyt.
Miért nem elég megnyerni Trump híveit?
Vance legnagyobb előnye és legnagyobb terhe ugyanabból fakad: ő áll a legközelebb az elnöki hatalomhoz. Az alelnöki tisztség országos nyilvánosságot és politikai kapcsolatokat biztosít, de együtt jár a kormányzás felelősségével is. Vance nem beszélhet úgy a választók által elutasított döntésekről, mintha kívülálló lett volna.
A republikánus előválasztáson olyan emberek bizalmát kellene megszereznie, akik közül sokan továbbra is Trumpot tekintik politikai viszonyítási pontnak. Az elnökválasztáson viszont azokat is vissza kellene csábítania, akik éppen Trump kormányzása miatt fordultak el a párttól.
Ehhez több kell a hangnem megváltoztatásánál. Előbb-utóbb világosan meg kell mondania, mit folytatna az elnök politikájából, mely döntéseit változtatná meg, és milyen új elképzelésekkel lépne színre.
Vance számára ezért a 2028-as verseny első nagy kérdése már jóval az indulás bejelentése előtt eldőlhet: képes lesz-e önállónak látszó vezetővé válni úgy, hogy közben ne veszítse el azt a politikai mozgalmat, amely a Fehér Házig juttatta. Ebben a viharban könnyen megtörténhet, hogy besodródik azoknak az alelnököknek a csoportjára, akiknek a nevére se emlékeznek már az amerikaiak, mint például Dan Quayle vagy Walter Mondale.
