Drámai küzdelmet hozott az új-zélandi parlamenti választás: a szavazatszámlálás utolsó szakaszában a voksok arányát tekintve hajszálnyi előnybe került az ellenzéki Munkáspárt, ám a mandátumok eloszlása a kormányzó jobbközép Nemzeti Párt vezette koalíciónak kedvez. A kiélezett helyzet miatt egyelőre egyik politikai tábor sem hirdetett győzelmet; a kormányalakítás sorsát a november végéig összesített, hagyományosan balra húzó „különleges szavazatok” dönthetik el.
Példátlanul szoros verseny alakult ki az új-zélandi parlamenti választásokon. A szavazóhelyiségekben leadott voksok 99,4 százalékának feldolgozását követően a baloldali Munkáspárt 29,36 százalékon, míg a Christopher Luxon miniszterelnök vezette jobbközép Nemzeti Párt 29,22 százalékon áll. A két nagy riválist jelenleg mindössze 3490 szavazat választja el egymástól.
A Választási Bizottság legfrissebb előrejelzése alapján azonban a kormányalakítás esélye továbbra is a jelenlegi hárompárti jobboldali koalíciónál van. A mandátumbecslések szerint a szövetség 67 helyhez juthat a várhatóan 131 fős törvényhozásban, ami egy rendkívül szűk, kétfős többséget biztosítana számukra.
A szoros eredmények miatt a politikai vezetők óvatosan fogalmaznak. Christopher Luxon az aucklandi támogatói előtt hangsúlyozta: pártjának továbbra is megvan az esélye a kormányalakításra, de a minimális különbség miatt korai lenne győzelmet hirdetni. Hasonlóan nyilatkozott az ellenzéket vezető Chris Hipkins is, aki szerint meg kell várni a folyamat legvégét, mielőtt bármilyen konklúziót levonnának. A bizonytalanságot jól tükrözte David Seymour, a koalícióhoz tartozó kisebbségi ACT párt vezetőjének nyilatkozata is, aki szerint időbe telik, mire letisztul a politikai kép.
Hetekig is eltarthat a végeredmény megállapítása
A hivatalos eredményeket csak november 27-én teszik közzé. Addig ugyanis hátravan az úgynevezett különleges szavazatok összesítése, amelyek magukban foglalják a külföldön élő, illetve a saját választókerületükön kívül voksoló új-zélandiak szavazatait. Ez a procedúra idén sorsdöntő lehet: a történelmi tapasztalatok alapján a számlálás ezen szakasza jellemzően a baloldalnak kedvez, és a jobboldali pártok gyakran veszítenek a kezdeti előnyükből. Ez a tényező főként azokban a választókerületekben fordíthatja meg az állást, ahol a Munkáspárt és a Nemzeti Párt jelöltjei jelenleg fej fej mellett haladnak.
Új-Zéland 1996 óta alkalmazza a vegyes arányos választási rendszert, amely szinte törvényszerűvé teszi a koalíciós kormányzást. A választók egy pártlistára és egy helyi jelöltre is szavaznak; a parlamentben hetvenegy egyéni és legalább negyvenkilenc listás mandátum sorsa dől el. A mostani küzdelem kiélezettsége garantálja, hogy a kisebb pártok nélkülözhetetlen mérlegnyelvek lesznek a következő adminisztráció felállításában. A baloldali erők mindenesetre arra törekszenek, hogy a Nemzeti Párt vezette szövetség közel ötven év után az első olyan kormány legyen, amely mindössze egyetlen cikluson át tudta megtartani a hatalmat.
Kiábrándult szavazók, pangó gazdaság
Bármelyik formáció is alakíthat kormányt, egy mélyen megosztott és a politikai elitből kiábrándult társadalommal kell szembenéznie. A két nagy párt támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt, miután a választók egyre kevésbé bíznak abban, hogy a hagyományos erők képesek megoldást találni az ország strukturális problémáira.
Az új-zélandi gazdaság lassan lábal ki az elhúzódó visszaesésből: a növekedés stagnál, a háztartások költségvetése feszített, a munkanélküliség pedig a harmadik negyedévben tizenegy éves csúcsra, 5,7 százalékra ugrott. A megélhetési nehézségek mellett a választókat leginkább a lakhatás megfizethetősége, az elöregedő infrastruktúra állapota, valamint az egészségügyi rendszer és a kórházak válsága aggasztja.
Mindemellett a belpolitikai feszültségeket fokozza az őslakos maori közösség egyre hangosabb elégedetlensége is. A kisebbség szavazói attól tartanak, hogy a jelenlegi kormány visszavonja azokat a korábbi, történelmi jelentőségű intézkedéseket, amelyek a közösség életkörülményeinek javítását célozták. Kifejezetten ellenzik továbbá azokat az aktuális törekvéseket, amelyek az ország alapító okiratának számító Waitangi Szerződés politikai befolyásának csökkentésére irányulnak – írta a Reuters.
