A makrogazdasági reformok és a költségvetési fegyelem elhozták a várt stabilizációt és a befektetők visszatérését számos feltörekvő országban, a mindennapi polgárok számára azonban a megélhetési válság és a szűnni nem akaró infláció maradt a valóság. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az egyenlőtlenségek kezelésének elmulasztása súlyos társadalmi zavargásokhoz vezethet.
Amióta Javier Milei 2023-ban – részben Perez szavazatával – Argentína elnöke lett, a gyors reformok lelkesítették a befektetőket, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is elismerését fejezte ki. Perez azonban jelenleg a saját bőrén érzi a megszorítások szorítását.
„Ez a gazdasági terv kizárólag a keveseknek kedvez” – mondta.
Bár az infláció a közel 300 százalékról nagyjából 33 százalékra esett vissza, megnyíltak az importcsatornák, és csökkentek az állami támogatások, Perez készletfeltöltési költségei megháromszorozódtak, miközben az ügyfeleknek egyre kevesebb pénzük marad.
„Három évvel ezelőtt még létezett valódi középosztály” – mutatott rá. „Ma már nem létezik.”
Perez tapasztalata hűen tükrözi a feltörekvő gazdaságokon végigsöprő feszültséget: a befektetői bizalmat helyreállító és az államháztartást stabilizáló reformok eddig képtelenek voltak javítani a széles rétegek életszínvonalán. Marokkóban a csillogó új irodaházak éles kontrasztot alkotnak a külvárosok frusztrációjával. Srí Lankán a gazdasági válság és az adósságfizetési nehézségek ugyan enyhültek, de a szegénység továbbra is a krízis előtti szint felett marad.
A nigériai üzemanyag-támogatások eltörlésétől az egyiptomi privatizáción át az üzbegisztáni piacnyitásig az évekig tartó reformok segítettek a feltörekvő gazdaságoknak átvészelni a globális sokkhatásokat – mégis keserűséget szülnek azokban a polgárokban, akik olyan makrogazdasági sikerekről hallanak, amelyekből a mindennapokban semmit sem érzékelnek.
Nigéria pénzügyminisztere korábban arra figyelmeztetett, hogy az egyenlőtlenségek kezelésének elmulasztása olyan, mintha „puskaporon ülnének”. A marokkói jegybank adatai szerint a makacs munkanélküliség tovább szélesítette a szakadékot a papíron látható gazdasági teljesítmény és a lakosság megélése között.
„Amikor a feltörekvő piacokon élők szembesülnek az emelkedő élelmiszer-, üzemanyag- és energiaköltségekkel, pontosan ezt érzik a bőrükön” – nyilatkozta Torbjorn Soltvedt, a Verisk Maplecroft elemzője, arra figyelmeztetve, hogy ezt széles körű társadalmi nyugtalanság és instabilitás követheti. Cégének adatai szerint a globális polgári zavargások átlagos kockázata idén csaknem egy évtizedes csúcsot ért el.
Nincs más választás
Az IMF és a nemzetközi befektetők régóta szorgalmazzák a feltörekvő gazdaságoknál a szubvenciók leépítését és a devizakorlátozások feloldását. A koronavírus-világjárvány, majd az ukrajnai háborút követő élelmiszer- és üzemanyagár-robbanás sokakat cselekvésre kényszerített: lefaragták a kiadásokat, liberalizálták az árfolyamokat és megemelték az alapkamatot.
A támogatások megvonása és a valuták leértékelése drágulást okoz, miközben a kiadáscsökkentések tovább szűkítik a lakosság jövedelmeit. Simon Quijano-Evans, a Macro Hive szakértője szerint azonban a vezetőknek „abszolút semmilyen más választásuk nem maradt”, különben fennáll a veszélye, hogy a tőkekivonás „szakadékába” zuhannak.
A radikális változások visszacsalták a befektetőket: a feltörekvő gazdaságok ma már mintegy 4 százalékkal növekednek, ami hozzávetőleg a duplafelük a fejlett gazdaságok ütemének. Ha azonban a lakossági elégedetlenség elsodorja a reformokat, ezek az országok sokkal többet veszíthetnek a befektetői bizalomnál; a folyamat visszafordulása megakaszthatja azt a beruházási és munkahelyteremtési lendületet, amely a gazdag nemzetekhez való felzárkózáshoz szükséges.
Kétsebességes világ
Marokkóban a közvetlen külföldi tőkeáramlás csaknem a duplájára nőtt tavaly, ám ennek ellenére halálos, fiatalok vezette tüntetések rázták meg az országot, júliusban pedig migránsok százai özönlöttek át egy szomszédos spanyol enklávéba.
„Marokkó két különböző sebességgel fejlődik” – mondta Anass Sayad építőmérnök, miközben családjával a Casablanca Finance Cityben sétált. Rámutatott a modern stadionokra és felhőkarcolókra, hangsúlyozva, hogy az oktatás és az egészségügy sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.
A kormány a 2026-os költségvetésben bár megnövelte ezen területek kiadásait, a pozitív hatások érezhetően lassan jutnak el az állampolgárokhoz. A Világbank becslése szerint a fejlődő országokban 1,2 milliárd ember éri el a munkaképes kort a következő évtizedben, ami komoly kérdéseket vet fel afelől, hogy a beruházások képesek lesznek-e elegendő munkahelyet teremteni a számukra.
Globális aggodalom
A feszültség nem korlátozódik a feltörekvő piacokra; a megélhetési költségek drasztikus emelkedése miatt az elmúlt időszakban Franciaország, Olaszország és Spanyolország utcáin is tüntetések zajlottak.
A gazdag országok azonban nagyságrendekkel nagyobb költségvetési mozgástérrel rendelkeznek a háztartások tehermentesítésére. Ezzel szemben a fejlődő gazdaságokban az infláció sokkal pusztítóbb hatású, mivel az élelmiszerek a fogyasztói kosár 30–50 százalékát teszik ki, szemben az Egyesült Államok 13–14 százalékos arányával.
Srí Lankán, Colombóban Sirimodara Wadaramge Sriyakanthi ételárus már reggel 5 óra előtt felébred, hogy gyógynövényes zabkását és rizst készítsen ebédre, így a megugró költségek ellenére 2 dollár közelében tudja tartani az árait.
„Megfizethető áron kínálom az ebédcsomagokat, hogy a vásárlók is megengedhessék maguknak” – mondja, miközben a fia iskolai díjai és lánya táncórái miatt aggódik.
Az ország talán kilábalt a legsúlyosabb államcsődből, de a hétköznapi emberek számára ez alig jelent megkönnyebbülést – írta a Reuters.
