Donald Trump amerikai elnök legutóbbi nyilatkozataival ismét felvetette annak lehetőségét, hogy jelentős változás következhet be a világ három meghatározó nagyhatalmának kapcsolatában.
Az amerikai elnök október 21-én arról beszélt, hogy szerinte az Egyesült Államok és Oroszország hosszú idő után ismét közelebb kerülhetett az ukrajnai háború lezárását célzó megállapodáshoz. Trump korábban egy olyan háromoldalú találkozó lehetőségét is felvetette, amelyen Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyalna.
Trump elsősorban a nukleáris fegyverzet korlátozásáról szeretne egyeztetni a két másik nagyhatalom vezetőjével, de egy ilyen találkozó a nemzetközi biztonság, a kereskedelem és a háborús konfliktusok szempontjából is jelentős lehetne. A háromoldalú csúcstalálkozóról azonban egyelőre nincs végleges megállapodás, így a kezdeményezés jelenleg inkább diplomáciai lehetőség, mint konkrétan előkészített esemény.
Az amerikai–kínai kapcsolatokban az elmúlt időszakban valóban mutatkoztak az enyhülés jelei. Washington és Peking számára egyaránt fontos a gazdasági kapcsolatok stabilizálása, hiszen a két ország közötti kereskedelmi konfliktusok az egész világgazdaságra hatással vannak. A tárgyalások és az esetleges részmegállapodások azonban nem jelentik a két nagyhatalom közötti versengés végét. A technológiai fölényért folytatott küzdelem, Tajvan helyzete és az ázsiai–csendes-óceáni térség katonai erőviszonyai továbbra is komoly ellentéteket okoznak.
Az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatában szintén érzékelhető a diplomáciai párbeszéd erősítésének szándéka. Trump többször hangsúlyozta, hogy tárgyalások útján szeretné lezárni az ukrajnai háborút, és ennek érdekében kész közvetlenül egyeztetni Moszkvával. Az amerikai elnök október 21-i bizakodó kijelentése ugyanakkor önmagában még nem jelenti azt, hogy a béke valóban közvetlenül elérhető közelségbe került. A területi kérdések, Ukrajna biztonsági garanciái és a szankciók jövője továbbra is súlyos nézeteltérések forrásai.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a három nagyhatalom képes lehet-e egy átfogó kiegyezésre. Bizonyos területeken ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és Kínának egyaránt érdeke a közvetlen katonai konfliktus elkerülése, a nukleáris háború kockázatának csökkentése és a gazdasági stabilitás fenntartása. Egy közös fegyverzetkorlátozási megállapodás például történelmi jelentőségű eredmény lehetne, különösen egy olyan időszakban, amikor a nagyhatalmak közötti bizalmatlanság továbbra is jelentős.
A teljes politikai kibékülés azonban sokkal nehezebb feladat. Kína és az Egyesült Államok továbbra is egymás legfontosabb globális versenytársai, Oroszország és a nyugati országok között pedig az ukrajnai háború alapvető biztonságpolitikai konfliktust jelent. Ráadásul Moszkva és Peking az elmúlt években szoros stratégiai együttműködést alakított ki, amelyet egyik fél sem feltétlenül kívánna feladni egy Washingtonnal kötött megállapodás érdekében.
Ha azonban a három ország legalább a legfontosabb kérdésekben képes lenne kompromisszumot kötni, annak az egész világra kiható következményei lehetnének. Csökkenhetne a nukleáris fegyverkezési verseny veszélye, kiszámíthatóbbá válhatnának a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, és új lehetőségek nyílhatnának a háborús konfliktusok diplomáciai rendezésére. Az energiapiacok és a világkereskedelem számára is kedvező lenne a nagyhatalmi feszültségek mérséklődése.
Egy ilyen közeledés ugyanakkor Európában aggodalmakat is kelthetne. Az európai államok számára különösen érzékeny kérdés, hogy Washington és Moszkva milyen feltételekkel állapodna meg az ukrajnai háború lezárásáról, és mennyire vennék figyelembe Ukrajna, valamint az európai szövetségesek érdekeit. Egy nagyhatalmi kiegyezés ugyanis nem feltétlenül jelentene minden ország számára egyformán kedvező megoldást.
A jelenlegi fejlemények tehát valóban megnyithatják az utat egy diplomáciai enyhülés előtt, de korai lenne történelmi kibékülésről beszélni. Trump kijelentései egyelőre elsősorban politikai szándékot és bizakodást tükröznek, miközben a három ország közötti alapvető érdekellentétek továbbra is fennállnak.
A világ szempontjából most az a legfontosabb kérdés, hogy az amerikai elnök kezdeményezéseiből születnek-e konkrét, ellenőrizhető megállapodások. Ha Washington, Moszkva és Peking valóban képes lenne együttműködni a nukleáris fegyverzetkorlátozásban, a kereskedelemben és a nemzetközi konfliktusok kezelésében, az egy biztonságosabb és kiszámíthatóbb világrend felé vezető lépés lehetne. Ha viszont a tárgyalások nem hoznak kézzelfogható eredményeket, a nagyhatalmi versengés változatlanul meghatározhatja a következő éveket.
