Banglades küzd a világ jelenlegi legsúlyosabb kanyarójárványának megfékezésével, miután a korábban példaértékűnek számító oltási programjuk a politikai zűrzavar és az egészségügyi dolgozók sztrájkja miatt összeomlott. A válságot elavult adatok és az oltásellenesség is mélyíti. Szakértők szerint az ázsiai ország tragédiája intő példa a világnak, hogy ahol az átoltottság a kritikus szint alá esik, ott a kanyaró kíméletlenül pusztít.
Banglades hosszú ideig a rutinszerű gyermekkori védőoltások sikertörténetének számított. Azonban az ország az év eleje óta a világ legsúlyosabb kanyarójárványával küzd. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint a járvány március közepétől október elejéig 202 ezer kanyarógyanús esetet – ebből 22 ezer laboratóriumilag is igazolt megbetegedést – regisztrált.
Az adatok sokkolóak: eddig 1147 ember veszítette életét a rendkívül ragályos betegségben, és a halálesetek 94 százaléka az öt év alatti gyermekek közül került ki.
A WHO szerint egy járvány megelőzéséhez 95 százalékos oltási lefedettség szükséges. A szervezet és az UNICEF adatai alapján Banglades ezt az arányt 2024-ben majdnem elérte, ám 2025-re az első dózis lefedettsége 90, míg a másodiké 86 százalékra zuhant vissza. A visszaesés részben a Sejk Hasina miniszterelnök rendszerét megdöntő politikai zűrzavarnak, az egészségügyi dolgozók sztrájkjának és a logisztikai láncok megszakadásának tudható be.
„Ez komoly figyelmeztetés minden nemzet számára” – mondta Mark Jit, a WHO oltási tanácsadója, a New York-i Egyetem professzora. Jit hangsúlyozta: a megelőzés mindig könnyebb, olcsóbb és biztonságosabb, mint egy már elszabadult vészhelyzet kezelése.
Késve érkező segítség
A 178 milliós lakosú ország egyik legsúlyosabban érintett régiója az északkeleti Szilhet. A területen pusztító kanyaró legfőképp a legszegényebb, elzárt falvakban élők életét követeli. Egy helyi édesapa, a 26 éves Amin Mia elmesélte: a kétéves kisfia, Arman Hossain júliusban hunyt el, és egyetlen egészségügyi dolgozó sem érkezett időben a távoli faluba, hogy beoltsa a gyermeket. „Csak azután jöttek, hogy eltemettem a fiamat” – tette hozzá megtörten.
Hasonló tragédiát élt át a szomszédos Chhatak városában élő asztalos, Humayun Rashid is, akinek kilenc hónapos kislánya, Labiba Akter júniusban halt meg. A gyermek életét megmenthette volna egy oltás, de a hatóságok nem értesítették a családot.
Bár a bangladesi kormány a járvány kitörésekor egy vészhelyzeti program keretében 20 millió gyermek beoltását jelentette be, az akció súlyos hibákkal küzdött. Később kiderült, hogy a nyilvántartási hiányosságok miatt mintegy 4 millió gyermek teljesen kimaradt az oltási célcsoportból.
„Amikor a felkészültségi ellenőrzéseket nem végzik el megfelelően, gyakran a legszegényebb és legnehezebben elérhető gyermekek maradnak le, és ők fizetik meg az árát” – emelte ki Mahmudur Rahman professzor, a bangladesi járványügyi ellenőrző bizottság elnöke.
A globális oltásellenesség
Szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a járvány terjedéséhez a szülők körében tapasztalható egyre növekvő oltásellenesség is hozzájárul. Ez a jelenség a gazdagabb nyugati országokban is egyre nagyobb problémát okoz, részben a szkepticizmust hirdető közéleti személyiségek – mint például Robert F. Kennedy Jr. amerikai egészségügyi miniszter – megnyilvánulásai miatt.
Bangladesben ezt a jelenséget az egészségügyi infrastruktúra krónikus hiányosságai is tetézik: az álláshelyek harmada betöltetlen, az UNICEF adatai szerint pedig a gyermekek közel 40 százaléka még csak regisztrálva sincs a rendszerben.
A bangladesi kormány szeptember végén újabb kampányt indított a korábban kimaradt 3,4 millió gyermek beoltására. A kihívások azonban továbbra is óriásiak. A szilheti 100 ágyas kórház kanyaróizolációs osztályán minden ágy foglalt, ráadásul az egészségügyi rendszert a párhuzamosan zajló dengue-láz-járvány is a teljesítőképessége határára sodorta – írta a Reuters.
