Komoly politikai botrány robbant ki Németországban, miután Szász-Anhalt tartomány parlamentjében olyan szavazási eredmény született, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a hagyományos pártok és a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) közötti politikai elszigetelés működését.
A tartományi parlament elnökévé ugyanis az AfD politikusát, Tobias Rauschot választották meg, ráadásul több szavazattal, mint amennyit a párt és nyílt támogatói önmagukban biztosítani tudtak volna. Azóta mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: kik voltak azok a képviselők, akik titokban az AfD jelöltjét támogatták?
Az október 6-án tartott szavazáson Tobias Rausch 48 támogató voksot kapott, miközben az AfD 39 képviselővel rendelkezik a tartományi parlamentben. A párt mellett a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) is támogatta a jelöltet, a két politikai erő azonban összesen csak 44 mandátummal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy legalább négy támogató szavazat más pártok képviselőitől érkezhetett. Az AfD másik politikusa, Hans-Thomas Tillschneider 44 szavazatot kapott az alelnöki tisztségre. A titkos voksolás miatt azonban egyelőre nem lehet megállapítani, hogy pontosan kik és milyen megfontolásból támogatták az AfD jelöltjeit.
Az eset különösen érzékenyen érinti Friedrich Merz német kancellárt és pártját, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU). A CDU ugyanis hosszú ideje azt az álláspontot képviseli, hogy nem működik együtt az AfD-vel. Ezt a politikai elvet Németországban gyakran „Brandmauernek”, vagyis tűzfalnak nevezik. Lényege, hogy a demokratikus pártok nem kötnek politikai megállapodásokat az AfD-vel, és nem segítik annak hatalomra jutását.
A mostani szavazás azonban azt mutatja, hogy a hivatalos pártálláspont és az egyes képviselők titkos döntései között jelentős különbség lehet. Bár a CDU vezetése nem támogatta az AfD jelöltjének megválasztását, egyes politikai szereplők azt feltételezik, hogy a hiányzó szavazatok a kereszténydemokraták soraiból érkezhettek.
A német News.de október 9-i beszámolója szerint jelenleg három fő elmélet kering arról, hogy kik állhatnak a titkos támogatás mögött. Mindhárom forgatókönyv komoly politikai következményekkel járhatna, ám egyiket sem sikerült bizonyítani.
Az első feltételezés szerint a CDU-n belüli hatalmi harcok állhatnak a háttérben. Szász-Anhalt kereszténydemokrata politikusai között ugyanis belső feszültségek alakultak ki. A találgatások középpontjában Sven Schulze tartományi miniszterelnök és frakcióvezető, valamint párton belüli riválisa, Guido Heuer áll.
Az elmélet szerint elképzelhető, hogy a Heuerhez közel álló képviselők szándékosan az AfD jelöltjeire szavaztak, hogy ezzel meggyengítsék Schulze politikai tekintélyét. Ha ugyanis egy frakcióvezető nem képes biztosítani saját képviselőinek egységes fellépését egy ilyen jelentőségű szavazáson, az komoly kérdéseket vethet fel vezetői pozíciójával kapcsolatban.
A feltételezést tovább erősítette egy másik különös eredmény. A CDU politikusa, Carsten Borchert ugyanis 64 szavazatot kapott a parlament alelnöki tisztségére. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy a háttérben valamiféle kölcsönös támogatási megállapodás születhetett: egyes kereszténydemokrata képviselők az AfD jelöltjeire szavazhattak, cserébe az AfD politikusai a CDU jelöltjét támogathatták.
A szavazatszámok azonban önmagukban nem bizonyítják, hogy valóban ilyen megállapodás történt volna. A titkos voksolás miatt egyelőre semmilyen közvetlen bizonyíték nem támasztja alá a feltételezett háttéralkut.
A második elmélet éppen az ellenkező irányba mutat. Eszerint nem Schulze ellenfelei, hanem akár a saját támogatói is állhattak a különös szavazatok mögött. A feltételezés szerint egyes képviselők szándékosan támogathatták az AfD jelöltjeit, hogy később politikai ellenfeleikre terelhessék a gyanút.
A News.de szerint a szavazást követően ugyanis szinte azonnal megjelentek bizonyos CDU-politikusok nevei a feltételezett titkos támogatók között. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy a botrányt tudatosan használják fel a párton belüli riválisok lejáratására.
Az AfD egyik politikusa a Bild című lapnak arról beszélt, hogy szerinte éppen azok vádolnak másokat a leghangosabban, akik korábban kapcsolatot kerestek a párttal. Ez azonban az AfD részéről megfogalmazott állítás, amelyet független bizonyítékok nem erősítettek meg.
A harmadik forgatókönyv szerint akár a CDU politikai ellenfelei is állhatnak a történtek mögött. Eva Feußner, Szász-Anhalt korábbi oktatási minisztere arról beszélt a Bildnek, hogy parlamenti pályafutása során többször felmerült benne a gyanú: a szociáldemokraták, a Baloldal vagy a Zöldek képviselői időnként titokban az AfD-t támogathatják, hogy ezzel politikailag kellemetlen helyzetbe hozzák a kereszténydemokratákat.
Ennek az elméletnek az lenne a lényege, hogy az ellenzéki képviselők szándékosan olyan eredményt idéznek elő, amelyből később azt a következtetést lehet levonni, hogy a CDU megszegte az AfD-vel szembeni elhatárolódás elvét. A botrány így nemcsak az AfD pozícióját erősíthetné, hanem a kereszténydemokraták belső egységét és politikai hitelességét is gyengíthetné.
Ezt a lehetőséget Friedrich Merz sem zárta ki. A kancellár a Handelsblatt és a WirtschaftsWoche rendezvényén úgy fogalmazott, hogy a hamis zászlós műveletek nem kizárólag katonai, hanem politikai környezetben is előfordulhatnak.
A „false flag”, vagyis hamis zászlós művelet olyan megtévesztő akciót jelent, amelyet az elkövetők szándékosan úgy hajtanak végre, hogy a felelősség másokra terelődjön. Merz felvetése tehát arra utalt, hogy a titkos szavazatok mögött akár olyan politikai szereplők is állhatnak, akik a CDU-t szeretnék lejáratni. A kancellár ugyanakkor nem mutatott be bizonyítékot erre a forgatókönyvre.
Merz kijelentései azonban újabb politikai vitát váltottak ki. A szociáldemokraták, a Zöldek és a Baloldal képviselői élesen visszautasították a feltételezést, hogy saját politikusaik szándékosan segítették volna az AfD jelöltjét. Többen azzal vádolták a kancellárt, hogy a saját pártjában kialakult problémák feltárása helyett más politikai erőkre próbálja hárítani a felelősséget.
A Zöldek politikusa, Irene Mihalic elfogadhatatlannak nevezte Merz felvetését, és úgy vélte, hogy a kancellárnak inkább a CDU-n belül kellene tisztáznia a történteket. A Baloldal vezetője, Ines Schwerdtner szintén visszautasította, hogy pártja képviselői támogatták volna az AfD jelöltjét.
A politikai elemzők véleménye sem egységes. Janek Treiber, a Drezdai Műszaki Egyetem politológusa valószínűtlennek tartja, hogy a szociáldemokraták, a Zöldek vagy a Baloldal tudatosan támogatták volna az AfD politikusát a CDU lejáratása érdekében. Christian Stecker politológus ezzel szemben úgy véli, hogy a különös szavazatok mögött nagyobb valószínűséggel a kereszténydemokraták belső megosztottsága állhat.
Mindkét szakértő hangsúlyozta azonban, hogy a titkos szavazás miatt a történtek pontos háttere akár örökre tisztázatlan maradhat.
A botrány jelentősége messze túlmutat egy tartományi parlament vezetőjének megválasztásán. Az AfD ugyanis a szeptemberi szász-anhalti tartományi választáson a legtöbb szavazatot szerezte meg, de három mandátummal elmaradt az abszolút többségtől. A párt ezért jelenleg is azt keresi, miként szerezhetne elegendő támogatást ahhoz, hogy először alakíthasson tartományi kormányt Németországban.
Az AfD tartományi vezetője, Ulrich Siegmund miniszterelnök szeretne lenni, a döntő szavazásra pedig várhatóan decemberben kerül sor. A parlamenti elnökválasztás eredménye ebből a szempontból különösen fontos jelzés lehet: azt mutatja, hogy az AfD bizonyos kérdésekben képes támogatást szerezni más politikai erők képviselőitől is. Az azonban egyelőre nem bizonyított, hogy ugyanez egy tartományi kormányfő megválasztásakor is megtörténne.
Friedrich Merz számára a történtek azért is jelentenek komoly kihívást, mert a CDU országos vezetése továbbra is elutasítja az együttműködést az AfD-vel. Ha azonban a tartományi parlamentekben egyes kereszténydemokrata képviselők ettől eltérően szavaznak, az megnehezítheti a párt egységes politikai irányvonalának fenntartását.
A botrány a CDU és a szövetségi kormányban vele együttműködő szociáldemokraták kapcsolatát is próbára teszi. Az SPD vezetői magyarázatot követelnek arra, miként kerülhetett sor az AfD jelöltjének megválasztására, miközben a kereszténydemokraták egy része szerint nem lehet bizonyíték nélkül saját képviselőiket felelőssé tenni.
A legfontosabb kérdés tehát továbbra is megválaszolatlan: ki adta le azt a négy többletszavazatot, amely lehetővé tette Tobias Rausch megválasztását? A CDU belső ellenfelei, a párton belüli hatalmi harc szereplői, vagy valóban egy másik politikai erő tudatos akciója állt a háttérben?
Egyelőre egyik elméletre sincs bizonyíték. A szavazás titkossága miatt könnyen lehet, hogy a választ soha nem tudjuk meg. Az ügy azonban már most megmutatta, milyen törékennyé válhat a német pártok közötti politikai elhatárolódás, amikor a parlamenti erőviszonyok megváltoznak.
A következő fontos fordulópontot a decemberre tervezett tartományi miniszterelnök-választás jelentheti. Ha az AfD akkor is képes lesz a saját táborán kívülről támogatást szerezni, az újabb vitákat indíthat el arról, meddig tartható fenn a párt politikai elszigetelése, és milyen következményekkel járhat mindez Friedrich Merz kancellár és a német politikai rendszer számára – írta meg a News.de.
