Két, eredetileg az orosz hadsereg oldalán harcoló észak-koreai katona jelenleg már Dél-Koreában tartózkodik, miután az ukrán fegyveres erők fogságba ejtették őket. A szokatlan transzfer számos diplomáciai, jogi és biztonsági kérdést vet fel az eljárás menetéről, a hadifoglyok jogi státuszáról és jövőbeli sorsáról.
A szöuli egyesítési minisztérium hétfői tájékoztatása alapján az ügyüket az észak-koreai disszidensek védelméről és letelepedési támogatásáról szóló törvény szabályozza.
Ennek értelmében a dél-koreai Nemzeti Hírszerző Szolgálat (NIS) ellenőrzi az ideiglenes védőőrizetbe vett kérelmezők személyazonosságát, Észak-Korea elhagyásának körülményeit, valamint a nemzetbiztonsági kockázatokat. A vizsgálati szakasz akár 90 napig is eltarthat. Mivel a katonák első kézből származó, kritikus fontosságú információkkal rendelkezhetnek az észak-koreai különleges erők kiképzéséről és az oroszországi katonai misszióról, a hírszerzési eligazítás a szokásosnál is alaposabb lesz. A sikeres átvilágítás után a disszidensek áttelepülési és társadalmi integrációs képzésben részesülnek, mielőtt szabadon beléphetnének a dél-koreai társadalomba.
Kik döntenek a védelem megadásáról?
Általános esetben az újraegyesítési miniszter határoz arról, hogy egy észak-koreai érkező jogosult-e a hivatalos védelemre, bár kiemelt nemzetbiztonsági okokból ezt a döntést a NIS igazgatója is meghozhatja. Ju Dzsong-veon (Yu Jong-weon) ellenzéki törvényhozó – aki még februárban személyesen is találkozott a katonákkal egy ukrán fogolytáborban – a Reutersnek úgy nyilatkozott: az ügy érzékenysége miatt a két férfit az átlagnál jóval hosszabb ideig tarthatják távol a nyilvánosságtól. Hozzátette, a hosszú elszigeteltség és a háborús bizonytalanság miatt komoly szükség lesz a fizikai és pszichológiai állapotuk alapos felmérésére is.
Jogi szürkezóna: Jogszerű volt a transzfer?
A Harmadik Genfi Egyezmény kimondja, hogy a hadifoglyokat az aktív ellenségeskedés befejezése után szabadon kell bocsátani és haza kell szállítani, ám ez nem feltétlenül zárja ki a harmadik országba történő, korábbi átszállítást. Sem Ukrajna, sem Dél-Korea nem tisztázta az átszállítás pontos jogi alapját, illetve azt, hogy az átadással hivatalosan megszűnt-e a férfiak hadifogoly-státusza.
Peter Ward, a Sejong Intézet kutatója hangsúlyozta: bár a hadifoglyok hazatelepítése alapelv, ez nem alkalmazható olyan esetekben, ahol a visszatérés veszélyeztetné a foglyok emberi jogait. „A humanitárius jog bőséges alapot biztosít arra, hogy a hadifoglyokat egy általuk választott és őket fogadni hajlandó harmadik országba szállítsák” – mutatott rá a szakértő.
Li Sin Hva (Lee Shin-wha), a Koreai Egyetem professzora szerint a transzfer diplomáciai feszültséget okozhat, hiszen a nemzetközi jog külön államként kezeli Észak-Koreát, míg a dél-koreai alkotmány a saját állampolgárainak tekinti az északról menekülőket.
Kizárt a visszatoloncolás Észak-Koreába
A visszaküldés tilalmának (non-refoulement) nemzetközi elve szigorúan tiltja olyan országba toloncolni a menedékkérőket, ahol kínzás, üldöztetés vagy halál várna rájuk. Mivel a két katona többször is, egyértelműen kifejezte szándékát a Dél-Koreába való áttelepülésre, és mivel Kim Dzsongun észak-koreai vezető nemrég azokat a katonákat méltatta hősökként, akik a kurszki régióban fogságba esés helyett az öngyilkosságot választották, a férfiak hazatérése egyet jelentene a halálos ítéletükkel.
Dél-Korea óvatos egyensúlyozása az ukrán háborúban
Bár Kijev és a nyugati szövetségesek folyamatosan nyomást gyakorolnak a jelentős fegyvergyártó kapacitással rendelkező Dél-Koreára, hogy halálos fegyverekkel támogassa Ukrajnát, Szöul eddig szigorúan kitartott a nem halálos segélyek – például aknamentesítő berendezések, humanitárius szállítmányok és újjáépítési források – biztosítása mellett.
I Dzsemjung (Lee Jae-myung) elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy korábbi találkozójukon megállapodtak, hogy az észak-koreai hadifoglyok kérdését a nemzetközi joggal és a katonák szabad akaratával összhangban kezelik. Az egyezség ellenére komoly diplomáciai csörte alakult ki Szöul és Kijev között: Dél-Korea hivatalos bocsánatkérést követel Ukrajnától, miután Zelenszkij a múlt heti ENSZ-közgyűlésen a dél-koreaiak kifejezett titoktartási kérése – amely a foglyok családtagjainak védelmét szolgálta – ellenére nyilvánosságra hozta az átadás tényét. Kijev erre úgy reagált, hogy sosem létezett formális titoktartási megállapodás a felek között – írja a Reuters.
