Az elmúlt 10 évben hatan irányították az Egyesült Királyságot. Egyiküknek sem sikerült fellendítenie az országot.
Nagy-Britannia népszerűtlen miniszterelnökét pártja és országa is azzal vádolta, hogy nem felelt meg a vezetőkkel szemben támasztott elvárásoknak. Keir Starmer hetekkel a 2024-es földcsuszamlásszerű választási győzelme után megígérte, hogy őszinte lesz a szavazókkal azzal kapcsolatban, hogy „nehéz lesz ez” – írja a Politico.
Ha Starmer megbukik, ő lesz Nagy-Britannia hatodik miniszterelnöke tíz éven belül, és egy újabb, aki kudarcot vall abban, ami kezd a globális politika egyik legkevésbé kívánatos feladatának tűnni.
Nagy-Britannia, a G7-országok egyik gazdasági és egykori globális nagyhatalma egyre inkább a politikai instabilitás és a gazdasági stagnálás képét mutatja. Sok más országhoz hasonlóan olyan nagyobb gazdasági vagy katonai hatalmak sújtják, mint Amerika, Kína és Oroszország – és ezen kívül számos saját problémával is rendelkezik.
Starmer előtt az utolsó nagy győzelmet arató Munkáspárti miniszterelnök Tony Blair volt. Amikor 1997-ben hatalomra került, az Egyesült Királyság gazdasága nagyobb volt, mint Kínáé, az Európai Unió növekvő kereskedelmi blokkjának vezető tagja volt, és közeledett az Északi-tenger olaj- és gáztermelésének csúcsához. Blair 10 évig vezette Nagy-Britanniát.
Közel három évtizeddel később Starmer egy olyan országot örökölt, amely soha nem heverte ki igazán a 2008-as pénzügyi válság gazdasági sokkját, Oroszország fenyegeti, és energiabiztonsága most importra támaszkodik.
„Elég hihetetlen sorsunk volt az 1980-as évek közepétől-végéig, az 1990-es éveken át, egészen a 2008-as összeomlásig” – mondta Jim O'Neill, a Goldman Sachs korábbi vezető közgazdásza és volt pénzügyminiszter.
O'Neill szerint ekkor változott meg minden. „Az ország a pénzügyi válság óta szörnyű termelékenységi teljesítményt nyújtott” – mondta.
A volt pénzügyminiszter Görögországhoz hasonlította az Egyesült Királyságot. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Királyság 10 éves kötvényhozamai jelenleg jelentősen magasabbak, mint Görögországé, egy évtizeddel az utóbbi államadósság-válsága után.
A gyengélkedő Egyesült Királysággal ellentétben ugyanakkor „Görögország jelenleg Európa leggyorsabban növekvő országa, és ez azért történt, mert drámai változtatásokat kellett végrehajtaniuk a pénzügyi piac Görögországra nehezedő nyomása miatt” – mondta.
Görögországhoz hasonlóan „valódi pénzügyi válságra lehet szükség ahhoz, hogy a brit politikai döntéshozók ne az álomvilágban éljenek” – tette hozzá.
Ennek elkerülése érdekében O'Neill úgy véli, hogy egy új miniszterelnöknek komoly döntéseket kell hoznia arról, hogy mit engedhet meg magának az ország, és mit nem.
