Továbbra is érvényes az alaszkai orosz-amerikai rendezési megállapodás

Lavrov szerint „nehéz nagyobb szégyent elképzelni az ENSZ számára”, mint azt, hogy António Guterres, a világszervezet főtitkára, eltagadta a Donyec-medence, „Novorosszija” és Krím önrendelkezési jogát. Leszögezte, hogy Moszkva továbbra is kiáll az említett régiók jogaiért, hogy önállóan döntsenek sorsukról, „egységben Oroszországgal”. A miniszter kijelentette, hogy Oroszország okult a Nyugattal az ENSZ-ben való együttműködés tapasztalataiból, és nem hisz annak elemi tisztességében.

Ismételten kifejezte Oroszország háláját Észak-Koreának azért a „szövetségesi segítségért”, amelyet a kurszki régió felszabadításához nyújtott, és méltatta az Egyesült Arab Emírségek Ukrajnával kapcsolatos közvetítői erőfeszítéseit.

„Az orosz tárgyalók azon dolgoznak, hogy az ország nyugati határainak biztonsága, az oroszok és az orosz nyelvű emberek jogai megbízhatóan biztosítva legyenek, és a kijevi rezsim és támogatói által jelentett fenyegetések megszűnjenek” – hangoztatta.

Leszögezte, hogy a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről megkötött Új START szerződésben rögzített korlátozásokra vonatkozó orosz moratórium addig marad érvényben, amíg az Egyesült Államok sem lépi túl őket. Elmondta, hogy Putyin kezdeményezése a korlátozásoknak a szerződés lejárta után egy évig történő önkéntes betartásáról „hivatalos válasz nélkül maradt az amerikai fél részéről”.

Moszkva és Washington kapcsolatáról szólva hangot adott véleményének, miszerint Oroszországot a Trump-kormányzat „potenciális partnernek, ha úgy tetszik, bizonyos mértékben útitársnak” tekinti. Mint fogalmazott, Moszkva egyelőre nem észlel semmiféle gyakorlati eredményt a Washingtonnal való együttműködés kilátásairól folyó párbeszédben.

Elmondta: Oroszország arra számít, hogy az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd „valami jelentős dologhoz fog elvezetni”, egyebek között gazdasági projektek területén.

Az orosz diplomácia vezetője úgy látja, hogy „Európa felocsúdott, és jelzéseket próbál küldeni” Oroszországnak. Kifejtette, hogy az európai vezetők, ha már meggondolták magukat, fordulhatnak Oroszországhoz, és Moszkva meg fogja vizsgálja ezeket a felkéréseket, de, mint nyilatkozott, „a részünkről nem lesznek célzások, kezdeményezések”. Elmondta, hogy Oroszország „nyomon követi” azokat a jelzéseket, amelyeket az európai országok küldenek az amerikai irányváltás után.

„Európa teljesen hiteltelenné tette magát a szemünkben” – hangoztatta.

A kőolajellátás helyzetét taglalva rámutatott, hogy az Egyesült Államok ragaszkodik a „Monroe-doktrínához”, amit az is alátámaszt, hogy Oroszországot, Kínát és Iránt eltiltotta attól, hogy „bármilyen, kőolajtermeléssel és –értékesítéssel kapcsolatos tevékenységben részt vegyen” a venezuelai szénhidrogén-szektorban. Rámutatott: az amerikai elnökön kívül senki sem jelentette be, hogy India nem fog olajat vásárolni. Azt mondta, Moszkvának nincs oka feltételezni, hogy az orosz-indiai megállapodások „bármilyen kockázatnak lennének kitéve”.

A nemzetközi szervezetek témakörére kitérve azt mondta, hogy Moszkva jelenleg dolgozik álláspontja kialakításán a Béketanáccsal kapcsolatban.

Azzal vádolta meg az ENSZ-főtitkárt, hogy nyíltan a Nyugat irányvonalát követi a világszervezetben, „túllépi hatáskörét”. Kilátásba helyezte, hogy Guterres „elfogultságát” Moszkva figyelembe fogja venni az új főtitkár megválasztásakor. Túlzásnak nevezte, hogy az EU további helyeket kapjon az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Megfogadta, hogy Oroszország „a bonyolult versenyben meg fogja védi törvényes jogait a kialakulóban lévő multipoláris világrendben”. Meglátása értelmében a nemzetközi kapcsolatok új korszakba léptek, amely gyors és mélyreható változásokkal jár, és amely „hosszú évekig, sőt évtizedekig” is eltarthat.

Úgy vélekedett, hogy a méltányosabb és fenntarthatóbb multipoláris rendszer kialakulásának fő tendenciája „együtt fog járni a régi, Nyugaton koncentrált volt vezetők küzdelmével a fejlődés új, erősödő központjaival, amelyek a világ többségét képviselik”.

„Ez a küzdelem egyre nagyobb lendületet vesz, és gyakorlatilag minden földrajzi övezetet érint” – mondta.

Bírálta a nyugati országokat, amelyek szerinte eddig nem tudtak megszabadulni „gyarmattartói” és – mint mondta – „rabszolgatartói nagyzási rögeszméjüktől”. Franciaország szerinte terroristákra és ukrán fegyveresekre támaszkodva próbálja megdönteni a számára nem tetsző kormányokat az afrikai kontinensen, a német kormányt pedig „elragadják a revansista fantáziák”

Elmondta, hogy az amerikaiakkal folytatott tárgyalások során az orosz fél arra inti őket, hogy „ne támadják meg a világ olyan részeit, amelyek távol vannak az Egyesült Államoktól, és semmilyen módon nem befolyásolják az USA biztonságát”.

Megismételte, hogy Oroszország „senkit sem fenyeget”, ellentétben azokkal, akik elfogadhatónak tartják, hogy az erősebb jogán rákényszerítsék az akaratukat másokra.

Grönlandról szólva kijelentette, hogy a sziget hovatartozása „közvetlenül nem érinti” Moszkvát, a kérdést Koppenhágának és Washingtonnak magának kell megoldania, figyelembe véve az őslakos lakosság véleményét, „amellyel Koppenhága hosszú évek és évtizedek során meglehetősen kegyetlenül, mondhatni, másodrendű emberekként bánt”. Jelezte, hogy Grönland militarizálása esetén Oroszország „megfelelő ellenintézkedéseket fog hozni, egyebek között technikai jellegűeket”.

Rámutatott, hogy Grönland esetében a Nyugat nyíltan kettős mércét alkalmaz az önrendelkezés kérdésében.