Mérlegen Trump első éve

Trump visszatérő állítása, hogy első éve alatt „nyolc háborút” rendezett le, és ezzel kiérdemelte a Nobel-békedíjat, a helyzet azonban az, hogy a tények nem feltétlenül igazolják az elnök optimizmusát. Például a Kambodzsa és Thaiföld közötti határvidéken vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nagy bejelentések után nem sokkal újra fellángolt az erőszak.

Gázában a 2025 őszén amerikai közvetítéssel tető alá hozott tűzszünet kihirdetése óta sem hallgatnak a fegyverek, csak a nagyszabású műveletek álltak le – az áldozatok száma viszont folyamatosan növekszik. Mindeközben pedig India kategorikusan cáfolta, hogy Washingtonnak bármi köze lenne ahhoz, hogy véget ért a párharca Pakisztánnal.

Érdemes megemlíteni Irán esetét is. 2025 júniusában amerikai légicsapások érték az iszlám köztársaság nukleáris létesítményeit. Trump azt mondta, hogy az ország kulcsfontosságú dúsító kapacitásait „teljesen megsemmisítették”, az amerikai hírszerzési értékelés viszont arról szólt, hogy a programot legfeljebb néhány hónappal, jobb esetben egy-két évvel vetette vissza az akció. A csapásokat mindenesetre egy törékeny iráni–izraeli tűzszünet követte, de tartós, ellenőrizhető megállapodás nem született, és Teherán az USA mellett Izraelt tette felelőssé a szilveszter óta tartó zavargásokért; hatósági közlések szerint számos Moszad-ügynököt fogtak el az elmúlt hetekben.

Latin-Amerikában az Egyesült Államok katonai erővel elhurcolta Nicolás Madurót és feleségét, hasonlóra Panama 1989-es inváziója óta nem volt példa, és külön pikánssá teszi, hogy mire bíróság elé állították a venezuelai elnököt, az amerikai igazságügyi minisztérium visszavonta az ellene felhozott „narkóvádak” nagy részét.

Eközben Trump kijelentette, hogy az Egyesült Államok fogja „irányítani” Venezuelát, amíg „biztonságos, megfelelő és körültekintő átmenet” nem jön létre, és amerikai olajvállalatokat is a jövőbeni rendezés részévé tenne. A „három naggyal” azonban előzetesen nem egyeztetett, noha nem lényegtelen, hogy korábban és most is az a véleményük, hogy nem akarnak Venezuelában befektetni, így egyelőre a műveletnek nincs más kézzelfogható eredménye az amerikaellenes hangulat megerősödésén kívül.

Ami a kereskedelempolitikát illeti, Trump 2025. április 2-át a „felszabadítási napjává” nyilvánította, és általános 10 százalékos importvámot és országonként differenciált, akár 50 százalékos „reciprok” vámokat vezetett be, azzal az ígérettel, hogy 90 nap alatt 90 kétoldalú megállapodást köt. A 90 napos moratórium lejártáig ugyan született néhány keretegyezmény – például Nagy-Britanniával és Vietnámmal, majd később egy kereskedelmi csomag az Európai Unióval –, de a „90 nap, 90 deal” cél nem teljesült: nyár közepéig mindössze néhány konkrét megállapodás jött létre, a legtöbb partnerrel csak elvi tárgyalási keretekről sikerült megegyezni.

A Kínával folytatott vámháború a 2025-ös év egyik fő kockázata volt. Washington és Peking egymásra licitált, miközben Trump azt hajtogatta, hogy Hszi Csin-ping már nagyon fel akarja hívni őt, hogy egyezséget kössön. De az amerikai elnök hiába várta a hívást, végül neki kellett kezdeményeznie a belső elégedetlenség növekedése miatt. A két fél ezek után tűzszünetet kötött, és mára az is világos, hogy az ámokfutás a legkevésbé sem fékezte Kínát, amelynek kereskedelmi forgalma történelmi csúcsra ért.

India esetében sem jött be a nyomásgyakorlás. Trump többször belengetett 20–25 százalékos pluszvámokat, de a kétoldalú megállapodás máig nem született meg, és Újdelhi egyre inkább az Európai Unióval köthető átfogó szabadkereskedelmi egyezménytől várja mozgásterének bővülését. Hasonlóan vegyes az egyenleg Latin-Amerikában: a Mercosur-országok (Brazília, Argentína, Uruguay, Paraguay, illetve újabban Bolívia) egyszerre tárgyalnak az EU-val és az EFTA-államokkal, részben éppen azért, mert a washingtoni vámfenyegetések felgyorsították az alternatív kereskedelmi kapcsolatok keresését.

A BRICS-csoport „szétforgácsolása” sem sikerült. Trump többször kilátásba helyezte, hogy 10 százalékos pluszvámot vet ki minden olyan országra, amely szerinte az „amerikaellenes BRICS-politikákhoz” igazodik, és „a dollárt támadja”. Válaszul az utóbbi években kibővült BRICS – immár Egyiptommal, Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Indonéziával, Iránt és Etiópiával kiegészülve – közös állásfoglalást készített elő az egyoldalú amerikai vámokkal szemben, és felpörgette a dollárfüggőség csökkentését célzó együttműködésekről szóló tárgyalásokat, és folyamatosan bővíti a nemzeti valutákban történő elszámolást.

Oroszország és Kína viszonya sem gyengült: Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping 2025 májusában újabb közös nyilatkozatban erősítette meg az átfogó stratégiai partnerséget, Peking pedig ősszel is jelezte, hogy mélyíteni kívánja az energetikai és agrár-beruházási együttműködést Moszkvával.

Szövetségesi oldalon is látszik a bizonytalanság. Német gazdaságkutatók szerint a német beruházások az Egyesült Államokban majdnem a felére estek vissza Trump második ciklusának első évében, és az export is jelentősen csökkent, amit részben a gyenge dollárral, részben az ugráló vámok okozta kiszámíthatatlansággal magyaráznak. Kanada pedig nemzeti stratégiát hirdetett az USA-függőség mérséklésére: Mark Carney kormánya egyszerre köt új kereskedelmi megállapodásokat Kínával, az EU-val és több feltörekvő gazdasággal, miközben csökkenti a korábban bevezetett extrém kínai vámokat.

Ami a puszta számokat illeti: Trump, minden ellenkező állítással szemben erős gazdaságot örökölt alacsony munkanélküliséggel, lassuló inflációval és trend feletti növekedéssel. 2025 végére a helyzet vegyesebb képet mutat. A legfrissebb adatok szerint a munkanélküliség 4,4 százalék körül alakul, az éves infláció decemberben 2,7 százalék volt, vagyis valamivel a jegybanki cél fölött. A 2025 közepén érezhetően gyengülő munkaerőpiac miatt a Fehér Ház gazdasági tanácsadói maguk is arról beszéltek, hogy akár egy évig is eltarthat, mire a statisztikákban javulás látszik, miközben a kormányzati leállás is visszavetette a növekedést.

A tőzsdéket eközben nagyrészt az óriás technológiai cégek, mindenekelőtt az AI-hoz kapcsolódó vállalatok húzzák: az olyan papírok, mint az Nvidia vagy az Alphabet többször is több ezermilliárd dolláros értékelést értek el, ami felerősítette az „AI-buborékról” szóló vitákat. A piaci szereplők egy része szerint az árfolyamok már a dotkom-korszakot idézik, más elemzések inkább arról beszélnek, hogy a mesterséges intelligencia körüli beruházási hullám mögött valós kereslet áll, de a hozamok és a beruházási döntések minősége erősen bizonytalan.

A kötvény- és devizapiacokon erősödik az óvatosság: a „Sell America” narratíva – vagyis az amerikai eszközök, köztük az államkötvények eladása – rendre előkerül, valahányszor Trump újabb vámháborút helyez kilátásba, legutóbb az Európai Unióval szemben, Grönland miatt. A dollár gyengül, miközben az arany unciánként 4700 dollár fölé, az ezüst közel 95 dollárig emelkedett, ami azt jelzi, hogy a befektetők jelentős része menedéket keres a geopolitikai és gazdaságpolitikai bizonytalanság elől.

Egy év elteltével ezért a mérleg meglehetősen vegyes képet mutat: Trump ígéretei – a világbéke, a kereskedelmi mérleg gyors kiegyensúlyozása, a BRICS szétforgácsolása – egyelőre nem váltak valóra. A növekedés drága bizonytalansági felárral jár, a korábbi szövetségesek egy része új partnerek felé nyit, az ellenfelek közül többen egymáshoz közelebb húzódnak, és egyelőre úgy tűnik, hogy földrajzi értelembe sem fog sikerülni gyorsan naggyá tenni Amerikát, mivel Grönland eladásáról az európaiak hallani sem akarnak.