Generációk életét tették tönkre Grönlandon

Évtizedeken át titokban zajló kényszersterilizálások, erőszakos asszimilációs programok, nyomorúságos lakhatási viszonyok és gazdasági kizsákmányolás – a Mandiner megrázó riportja szerint sok grönlandi úgy érzi: nem az Egyesült Államok, hanem Dánia jelenti rájuk a legnagyobb fenyegetést. Miközben Koppenhága látványos kardcsörtetésekkel igyekszik demonstrálni, hogy kész megvédeni a szigetet a külső fenyegetésektől, az őshonos inuitok közül egyre többen hangoztatják: épp Dánia tartja őket gyarmati sorban.

A barbár társadalommérnökösködés áldozatai

A New York Post összeállítása több grönlandi őslakost is megszólaltat, akik egytől egyig szívszorító és megdöbbentő történeteket mesélnek arról, hogyan is bánik a közösségükkel a dán állam. Amarok Petersen például 27 éves volt, amikor egy orvos felfedezte:

13 éves korában titokban méhen belüli fogamzásgátlót ültettek be neki.

„Soha nem lehet gyermekem. Ezt a döntést elvették tőlem”

– mondta könnyeivel küszködve a nő, aki számára több műtét után derült ki az is, hogy egyik beavatkozás során a petevezetékeit is letávolították.

Intézményesített emberrablás

Az ilyen és hasonló, tömeges beavatkozásokra egy, az '50-es és '70-es évek között futó dán népesedéspolitikai program – az úgynevezett „kis dánok kísérlete” – része volt, amelynek során inuit lányok ezreit sterilizálták és tették célzottan terméketlenné.

Emellett arra kényszerítették az őslakosokat, hogy mindenféle szülői beleegyezés nélkül dán családoknak adják örökbe a gyermekeiket, de voltak, akiket úgy szakítottak el az otthonuktól, hogy utána kénytelenek voltak dániai árvaházakban nevelkedni, anélkül, hogy valaha is viszontláthatták volna a hozzátartozóikat.

„Csökkenteni akarták a népességünket, hogy könnyebben kezelhetőek legyünk”

– fogalmazott Amarok Petersen.

A dán kormány tavaly hivatalosan is bocsánatot kért az embertelen bánásmódért és az okozott traumákért, illetve 46 ezer dollár kártérítést ajánlott az áldozatoknak, de Petersen szerint ez csak „újabb megalázás” volt az állam részéről.

„Grönland a grönlandiaké”, csak dönteni ne akarjanak

A legtöbb megszólaló nem akarja, hogy az Egyesült Államok vegye át Dánia helyét a sziget életében: a többség valódi függetlenséget szeretne.

Petersen szerint azonban ez ma illúzió:

„Dánia beszél és dönt helyettünk. Ezt sokan Washingtonban is láthatták, miután a Fehér Házban lefolyt megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón a dán külügyminiszter szinte végig beszélt, miközben grönlandi kollégája alig jutott szóhoz.”

Nyomorúságos mindennapok

Egy másik megszólaló, Karen Hammeken Jensen szerint a lakhatási körülmények sok helyen méltatlanok. Ő is egy rosszul szigetelt, penészedő állami bérházban él, miközben a lakbér elviszi a fizetése nagy részét.

„Magas árak, alacsony bérek, ebből nem lehet kitörni”

A halászatból sem a helyiek élnek jól

A halászat Grönland fő iparága, de Elias Lunge szerint a haszon nem a helyiek jólétét szolgálja:

„Mi fogjuk ki a halat, de azt máshol dolgozzák fel, máshol lesz belőle pénz”

– közölte. Egyes falvakban a halászok kilónként kevesebb mint 2 dollárt kapnak a tőkehalért, miközben feldolgozva ennek többszöröséért adják el külföldön.

Trauma és kilátástalanság

A gyarmati múlt következményei ma is élnek:

• alkoholizmus,
• drogfüggőség,
• erőszak,
• kiugróan magas öngyilkossági arány

keseríti meg az őslakosok mindennapi életét.

„Elvették a földünket, a testünket, a gyerekeinket, és azt várják, hogy hálásak legyünk nekik. Hogy legyünk hálásak azoknak, akik ellopták a jövőnket?”

– fakadt ki Amarok Petersen.

Szerinte Donald Trump érdeklődése sem jelent „megváltást”, de egy dolgot elért:

felszínre hozott olyan kérdéseket, amelyekről eddig nem lehetett beszélni.

„Nem Dánia vagy Amerika közül akarunk választani. Csak emberek szeretnénk lenni, akik maguk dönthetnek a jövőjükről””

– tette hozzá.

A Mandiner szerint egyre több grönlandi jut ugyanarra a következtetésre: a jelenlegi rendszer tarthatatlan, és elfogadhatatlan, hogy őket nem kérdezik meg a sziget jövőjéről.