Külföld
Fejvesztve menekültek az ukrán csapatok
Még a laptopok is bekapcsolva maradtak
A várost védő ukrán egységek már eleve komoly hátrányban voltak. Az oroszok helyenként öt-hatszoros élőerő-fölényben támadtak, miközben az ukrán parancsnokság fő erőit más, politikailag és katonailag fontosabbnak ítélt irányok kötötték le. Papíron volt védelem, a valóságban azonban a városban egyre kevesebb katona maradt.
A német Bild lap külügyi szakértője szerint Huljajpolét december utolsó napjaira már teljes egészében meghódították az oroszok, a harcmező aktuális állását folyamatosan monitorozó online térképek egyelőre csak a városközpont orosz kézre kerülését jelzik.
A fölény nemcsak létszámban mutatkozott meg. Az orosz erők összehangoltan alkalmazták a tüzérséget, a drónfelderítést, az elektronikai zavarást és a lassú, beszivárgó gyalogsági harceljárásokat. Nem rohantak, hanem felőrölték a védőket. A támadások ritmusa kiszámítható volt – és éppen ezért kimerítő.
Az ukrán 102. területvédelmi dandár alegységei közben fokozatosan elfogytak. Egyes zászlóaljak harcértékük nagy részét elvesztették, voltak századok, amelyek gyakorlatilag megszűntek létezni. A front mégsem omlott össze látványosan – egészen december második feléig.
Ahogy arra Takács Márk katonai szakértő részletes elemzésében rámutat, az orosz hadvezetés felismerte: a térségben nincs szükség gyors áttörésre. Elég a súlypont áthelyezése, és az ukrán védelem leggyengébb pontjának módszeres nyomás alá helyezése.
A döntő pillanatban derült ki, mennyire súlyos volt a helyzet. Az orosz gyalogság már a város belsejében mozgott, amikor az ukrán vezetési pont őrsége idegen katonákat vett észre az utcán. Nem egy előretolt járőrbe futottak bele: az ellenség ekkorra már mélyen beágyazódott a városi térbe.
A parancsnoki állás – egy lakóépület pincéjében – gyakorlatilag védtelen volt. Nem azért, mert elfelejtették volna biztosítani, hanem mert nem maradt ember, aki őrizze. Az őrséget, a törzsállományt korábban mind harcba vetették.
Amikor világossá vált, hogy az oroszok körbezárták a környéket, megindult a pánikszerű menekülés.
A katonák kisebb csoportokban próbáltak kijutni a városból, drónok, tűz és folyamatos nyomás alatt. A visszavonulási terv szerint az utolsóknak kellett volna az előkészített gázolaj szétlocsolásával és meggyújtásával megsemmisíteniük saját állásukat, ez azonban elmaradt.
Amikor az orosz katonák elfoglalták az épületet, működő laptopokat, kommunikációs eszközöket, telefonokat és dokumentumokat találtak. A felvételeken jól látszik: a számítógépek bekapcsolva maradtak, az iratok rendezetten hevertek az asztalokon. A parancsnoki állás szinte érintetlenül került az oroszok kezére.
Ez nem egyszerű taktikai hiba volt, hanem egy hosszabb folyamat látványos vége. Az eset mögött vezetési zavarok, késlekedő döntések és egy toxikus parancsnoki kultúra húzódik meg, ahol a rossz hírek nem jutnak el időben, vagy egyáltalán el sem jutnak a felsőbb szintekre.
A történet utóélete legalább ennyire beszédes. A sikeresen kitörő ukrán katonák napokig nem kaptak érdemi visszajelzést feljebbvalóiktól. Közben vizsgálat indult, a felelősséget pedig a védőkre hárították, akiket most egy büntetőalakulatba osztanak be, amelyben kevés az esély a túlélésre - írta meg a hirado.hu.
