Komoly problémáik lehetnek a katonáknak

A rengeteg szörnyűség és a háború borzalmai nem múlnak el nyom nélkül. Ahhoz, hogy egy háborúból hazatérő katona vissza tudjon illeszkedni a szürke hétköznapokba segítségre szorulhat.

Több nehézséggel is szembenézhetnek a katonál. A leggyakoribb a PTSD (poszttraumás stressz zavar). Visszatérő emlékek, rémálmok, hirtelen fellépő szorongás, elkerülő magatartás jellemzi ezt az állapotot. Rendszeresen jelentkezik depresszió és szorongás, mivel a veszteségek, traumák feldolgozatlanul maradhatnak. Emellett jelentkezhet túlélő-bűntudat is. Sok katona úgy érzi, igazságtalan, hogy ő hazatért, mások pedig nem.

A fizikai sérüléseknek és az egészségügyi problémáknak komoly hatásai lehetnek. Harci sérülések, amputáció, maradandó fogyatékosság maradhat egy háború után. Krónikus fájdalmak, halláskárosodás, agyrázkódás utóhatásai (TBI – trauma okozta agyi sérülések). A hazatért katonák esetében fokozott a kockázat az alkohol- és gyógyszerfüggőség kialakulására.

Nagy nehézséget okozhat a civil életbe való visszailleszkedés is. Más ritmus és más szabályok kerülnek középpontba. A háború adrenalinja után nehéz visszatérni a normális hétköznapokba. Felléphetnek munkakeresési gondok, hiszen a háborúban szerzett készségek nem mindig fordíthatók át civil munkákra. A családi és társas kapcsolatok újraépítése időt és türelmet igényel.

A háborúból hazatért katonák sokszor tartanak a társadalmi megítéléstől és a kommunikációs akadályok miatt. Sokan úgy érzik, hogy nem tudják megértetni másokkal, min mentek keresztül. Elzárkózás és bizalmatlanság jellemzi őket, ugyanakkor erős vágyat éreznek arra, hogy megértsék őket. Néha a társadalom is elvárja, hogy „gyorsan túl legyenek” a traumán – ami irreális.

Az ukrán konfliktus kapcsán különösen jelentős lehet az otthonuk elvesztése, a családtagok elvesztése vagy távolsága és a folyamatos bizonytalanság a jövővel kapcsolatban.

A beilleszkedéshez több segítséget is igénybevehetnek a katonák. Segítség lehet a terápia, a pszichológiai támogatás, különösen trauma- és PTSD-kezelés. Fontos a társadalmi és családi támogatás, elfogadás és türelem. Hasznosak lehetnek a veteránprogramok, a rehabilitáció és bizonyos közösségek, ahol megoszthatják egymással az élményeiket.

A pszichológusnak kiemelten fontos szerepe lehet abban, hogy a frontról hazatérő katonák vissza tudjanak illeszkedni a civil életbe, feldolgozzák a traumaélményeket, és újra biztonságban, stabilan érezzék magukat. A segítség több szinten történhet – nem csak beszélgetéssel, hanem strukturált terápiás módszerekkel, stresszkezeléssel, identitás- és életvezetési támogatással is.

A pszichológus nem sürgeti a katona megnyílását, hanem biztonságos, ítélkezésmentes teret teremt, ahol fokozatosan fel lehet dolgozni a megélt eseményeket. Segíthet az emlékek újrarendezésében, a traumatikus események érzelmi terhének csökkentésében, a túlélő-bűntudat, veszteség feldolgozásában és a szégyen, harag, tehetetlenség érzelmeinek megértésében is.

A pszichológus speciális módszerekkel dolgozhat a poszttraumás stressz zavar, agresszió, alvászavar, szorongás kezelésén. Nem minden módszer jön be mindenkinek – ebben is segít a pszichológus, hogy személyre szabja a folyamatot.

A harcmező más értékrend, más ritmus. A pszichológus segíthet új célok kialakításában, konfliktuskezelésben, munkakeresési vagy pályaváltási stressz csökkentésében és identitásválság kezelésében.

Sok katona elzárkózik, vagy nehezen kommunikál az átéltekről. A pszichológus segíthet a családi-baráti kapcsolatok újraépítésében, a konfliktusok feltárásában, a társas visszahúzódás enyhítésében, pár- vagy családterápia bevonásában, ha szükséges.

A gyógyulás nem csak a traumáról szól, hanem arról is, hogyan tud a veterán újra bízni másokban és önmagában, megtalálni a békét egy háború utáni világban, visszatalálni az élet örömeihez.