Sötét felhők gyülekeznek Lengyelország felett

Veres Kristóf, a Danube Institute nemzetközi igazgatója a beszélgetés elején felidézte, hogy bő egy hónappal ezelőtt egy hasonló rendezvényen már átbeszélték Magyarország, Szlovákia és Csehország kapcsolatát, és most lehetőségük nyílt arra, hogy a lengyel nézőpontot is megismerjék. Többek között arról is beszéltek, hogy Lengyelország miként szeretné újraegyesíteni Közép-Európát, miként képezne egyfajta frontot az Európai Unió túlkapásaival szemben, különösen migrációs ügyekben – írja a Mandiner.

Paweł Pawłowski egyetemi adjunktus arról beszélt, hogy Lengyelországon belül hatalmas megosztottság van.

„A politikai törésvonalak nagyon hasonlítanak több más európai országéhoz. Az intézményrendszerünk úgy épül fel, hogy sokszor teljesen átláthatatlan: nehéz elválasztani a kormány és az elnök hatásköreit. Emiatt most komoly konfrontáció alakult ki Donald Tusk kormánya – amely erősen EU-párti, Németország-barát, illetve liberális-baloldali – és a másik oldal között, amelyet korábban a Kaczyński-tábor dominált” – magyarázta.

Majd azzal folytatta, hogy míg a Jog és Igazságosság (PiS) párt továbbra is a legnagyobb ellenzéki párt, megjelent egy új szereplő is, Karol Nawrocki, bő fél éve megválasztott lengyel elnök, aki nagyon konzervatív, a lengyel nacionalisták számára is rokonszenves, és teljesen új helyzetet teremtett a politikai térképen.

A Ludovika Köz­dip­lomáciai Központjának kutatója felidézte, hogy bár a PiS megnyerte a 2023-as országgyűlési választást, nem tudott kormányt alakítani, mert nem volt koalíciós partnere. Így a többséget a Polgári Platform, a Baloldal és a Lengyelország 2050 pártja alkotja. Utóbbi egy centrista formáció, mely jelenleg gyengül, mivel vezetője, Szymon Holownia épp visszavonul a politikától.

Tehát most ez a hárompárti koalíció kormányoz, miközben ott van Nawrocki elnök, aki nagyon kis különbséggel győzte le Rafal Trzaskowskit, a Polgári Platform jelöltjét, Varsó főpolgármesterét, így kijelenthető, hogy a lengyel társadalom két majdnem egyenlő részre szakad, ami óriási kihívást jelent.

Paweł Pawłowski szerint a korábbi évekhez képest újdonság hogy a jobboldalt már nem a PiS uralja egyedül. Felerősödött ugyanis a Konföderáció, amely sokkal támogatottabb, mint korábban, és egy nagyon más politikát képvisel. A szakértő szerint mindennek hátterében az áll, hogy a fiatalabb generáció tagjai már nem akarják automatikusan támogatni a két nagy blokkot.

Pawłowski arra is kitért, hogy egyre inkább előretör a lengyel politikában Grzegorz Braun formációja, ami a Könföderációból vált ki, és „a szélsőjobb szélsőjobbjának számít”.

Ezután Szitás Péter, a Danube Institute vezető kutatója ismertette, hogy a lengyelországi változások miként hatnak ki a V4-es együttműködésre.

„Az elmúlt tíz évben rengeteg hullámvölgyet láttunk a visegrádi együttműködés jövőjével kapcsolatban. Ugyanakkor az együttműködésnek voltak csúcspontjai is. Ezek közül kiemelkedik 2015, amikor a négy ország összehangoltan lépett fel az EU által bevezetni tervezett migrációs kvótákkal szemben. Ez egyértelmű jelzése volt annak, hogy Közép-Kelet-Európa politikailag élő régió, és az EU-tagságunk nem jelenti azt, hogy minden brüsszeli döntést kritikátlanul el kell fogadnunk” – hangsúlyozta.

A szakértő emlékeztetett: Csehországban nemrég választások voltak, és 1993 óta soha nem fordult elő az, hogy egy párt annyi szavazatot kapjon, mint most Andrej Babiš pártja. „Emlékezetes, hogy Babiš a kampányában is folyamatosan hangsúlyozta: erős V4-re van szükség” – idézte fel a szakértő.

Szitás hozzátette: Szlovákiában Fico ugyanezt mondja, miközben Lengyelországban új elnök van, aki szintén a regionális együttműködés pártján áll.

„Kijelenthető tehát, hogy az országok érdekei közösek. Magyarországon pedig úgy tartjuk, hogy a politikában nem szerelem van, hanem érdek. A régió országai pedig – különösen Brüsszellel szemben – egy irányba húznak. Még Lengyelország is, amely bár földrajzi méretei ellenére egyedül túl kicsi ahhoz, hogy mindenben érvényesítse az érdekeit”.

„Ráadásul most rendkívül nehéz időket élünk, és a V4-országok »józan ész politikája« nagyon hiányzik Brüsszelből. Ezért most véleményem szerint újra együtt fogunk működni, mert túl sok kulcskérdés került napirendre” – vázolt fel egy lehetséges jövőképet Szitás Péter.

A vezető kutató szerint a V4 jövőjének legvalószínűbb forgatókönyve egy „laza együttműködés” lesz, melyben a szövetség működőképes lesz, de nem válik belőle „mini EU”, valamint a csúcstalálkozók is megmaradnak, de az egyes országok időnként külön utakon járnak majd.