Putyin túl akar járni Trump eszén?

A háború lezárásáról szóló tárgyalások patthelyzete miatt frusztrált Fehér Ház ultimátumot intézett Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz, hogy karácsonyig írja alá a békemegállapodást – írja Rebecca Koffler a The Telegraphnak adott cikkében.

A cikk szerzője szerint a Fehér Ház vezetője most már tényleg úgy gondolja, hogy a probléma az európaiakkal és Zelenszkijjel van. Úgy tűnik, nem érti, hogy még ha Ukrajna elnöke beleegyezik is a béketervbe, Putyin akkor is ellenezni fogja azt.

A kiadvány hangsúlyozza, hogy az amerikai elnök úgy véli, a Kreml azért fogja aláírni a megállapodást, mert „Oroszországnak előnye van”. Koffler azonban úgy véli, hogy Putyin pontosan ezért nem fogja ezt megtenni – nincs rá szüksége.

Koffler számos okot sorol fel, amiért az orosz elnök nem egyezne bele a megállapodásba. Először is, Putyin elegendő emberi és anyagi erőforrással rendelkezik egy elhúzódó háború megvívásához.

„Oroszország előnyei – fegyveres erőinek méretében, fegyverarzenáljában, katonai-ipari potenciáljában, haditechnikai stílusában és az emberi áldozatok iránti magas toleranciájában – önbizalmat adnak Putyinnak ahhoz, hogy nagy téttel járó játékot játsszon Trumppal és a NATO-val” – áll a kiadványban.

A cikk olyan adatokat idéz, amelyek szerint Oroszországnak jelenleg körülbelül 1,32 millió katonája van. Sőt, ez a szám várhatóan 1,5 millióra fog emelkedni Putyin 2024-es rendelete értelmében.

Ukrajna ugyanakkor személyi válsággal küzd, az ukrán katonák átlagéletkora állítólag eléri a közel 45 évet, bár az országban a mozgósítási korhatár 25 év.

Ráadásul – teszi hozzá a szerző – Moszkva hadiipari potenciáljával együtt, amely lehetővé teszi számára, hogy jelentősen megelőzze versenytársait a lőszergyártásban, Oroszország egy kimerítő háborúban túlélhetné Ukrajnát és a Nyugatot.

Másodszor, Koffler szerint Vlagyimir Putyin, a Kreml vezetője nem bízik az amerikai elnökben. Trump az elmúlt évben többször is megváltoztatta álláspontját az ukrajnai háborúval kapcsolatban. A Fehér Ház vezetője leállította, majd újraindította a hírszerzési információk megosztását és a katonai segítségnyújtást Ukrajnának, és engedélyt adott Kijevnek, hogy mélyen behatoljon Oroszország területére.

Lehetséges, hogy Putyin úgy véli, hogy Trump három és fél év múlva bekövetkező távozása után az amerikai politika visszatér a „normális” alapokhoz. Megjegyzendő, hogy függetlenül attól, hogy kik voltak a Fehér Házban, az amerikai Moszkvával szembeni politika évtizedek óta figyelemre méltóan következetes – Oroszország „demokratizálására” összpontosít.

Moszkva oroszellenesnek tartja a demokrácia előmozdítását, és attól tart, hogy a Nyugat el akarja távolítani Putyint a hatalomból. A kiadvány szerzője azt is megjegyezte, hogy az orosz diktátor többször is gyanakvását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Washington fegyverszünetre törekszik valójában, hogy haladékot adjon Ukrajnának.

A NATO eközben növelheti a katonai termelést Kijev újjáépítése érdekében, és ezáltal segíthet Ukrajnának visszaszerezni területeit.

Harmadszor, Koffler szerint Putyin úgy véli, hogy az Egyesült Államok és a NATO nem fogja megpróbálni rákényszeríteni a terv elfogadására. Véleménye szerint ez a számítás ésszerű, mivel a NATO-nak nincs elegendő harci ereje és akarata ahhoz, hogy olyan nagy áldozatokkal járó háborút vívjon, mint Oroszország.

A szerző azt is írja, hogy Moszkva úgy véli, a drónhadviselés egy titkos formula a NATO-val való összecsapás elrettentésére. Az Oroszország támadó drónok gyártási képessége és a NATO védekező rakéták gyártási képessége közötti aszimmetria 50-60-szoros Oroszország javára. Ezért a NATO közvetlen szerepvállalása gazdaságilag veszteséges lenne.

Példaként hozzák fel, hogy ha Oroszország egyszerre 800 drónt indít, ami Ukrajnában rendszeresen megtörténik, a cikk szerzőjének, Rebecca Kofflernek a számításai szerint Európa heteken belül kimeríti teljes védelmi rakétaarzenálját.

Ezért az anyag szerint Putyin bízik abban, hogy Oroszország rá tudja kényszeríteni Ukrajnát és a Nyugatot a kapitulációra, és valószínűleg nem fog beleegyezni a megállapodásba, ha az nem teljesíti a feltételeit.

Koffler azonban nem zárja ki, hogy az orosz diktátor félrevezetni próbálja Trumpot, elhitetve vele, hogy Zelenszkij és az európaiak a hajthatatlan felek.

Véleménye szerint ezért dicsérte a Kreml vezetője az amerikai béketervet, amely 28 pontból állt, és kijelentette, hogy az „elvileg” „jövőbeli megállapodások alapjává” válhat, és elutasította az Ukrajna és Európa közötti 19 pontos változatot, mint „teljesen konstruktívatlan” javaslatot.

A szerző szerint Putyin terve az, hogy húzzon időt Trumppal az ukrajnai műveletek folytatásával, amíg Kijev be nem adja magát, vagy amíg Ukrajna és a Nyugat el nem fogadja Oroszország békés rendezésre vonatkozó feltételeit.

A szerző hozzáteszi, hogy az orosz diktátor fontos diplomáciai pontokat szerez azzal, hogy a világ többi részének bemutatja, hogy Oroszország egyenrangú félként működik az Egyesült Államokkal, és nem elszigetelten.

Koffler nem zárja ki, hogy a Kreml emellett az amerikai-európai kapcsolatok megosztására és Trump nyilvánvaló kompromisszumának elkerülésére is törekszik. Putyin úgy tűnik, úgy véli, hogy manipulálhatja ellenfeleit álmaik szításával, mivel Trump győzni akarása és a vereséggel szembeni gyűlölete közismert.