Hiába udvarolt, csak rosszabbat tett

Lengyelország dühöng, amiért diplomáciai szempontból háttérbe szorították az Ukrajnában kötendő esetleges békeszerződéssel kapcsolatban – írja a Mandiner. Amikor az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Ukrajna vezetői ezen a héten Londonban találkoztak, hogy összehangolják álláspontjukat Washington békefolyamatával kapcsolatban, Lengyelország nem szerepelt a vendéglistán.

Ez volt a második ilyen mellőzés néhány hónap alatt, miután Varsó nem kapott meghívást a november 23-i genfi béke-csúcstalálkozóra sem.

„Lengyelország távolléte Londonban újabb példa Donald Tusk alkalmatlanságára” – jelentette ki Marek Pęk, a nacionalista Jog és Igazságosság párt szenátora a Downing Street-i találkozó után, és „másodosztályú politikusnak” nevezte Tuskot.

Lengyelország nemcsak egymillió ukrán menekültet fogad be és Ukrajna legfontosabb ellátási központjaként működik, hanem Varsó kulcsszerepet játszik abban is, hogy Európát a fegyverkezésre ösztönözze. Lengyelország a NATO-ban az egy főre jutó védelmi kiadások tekintetében az első helyen áll, és több mint kétszeresére, 500 000 főre kívánja növelni haderejét, amely már most is a szövetség harmadik legnagyobbja.

A múlt héten Berlinben, Friedrich Merz német kancellár mellett állva, Tusk próbálta enyhíteni a Lengyelország diplomáciai elutasításával kapcsolatos kínos helyzetet.

Nem akarom felkavarni az érzelmeket, de mondjuk ki nyíltan: Washingtonban nem mindenki – Moszkvában pedig senki – szeretné, hogy Lengyelország mindenhol jelen legyen” – mondta, majd hozzátette, hogy ezt a kiközösítést „bóknak” veszi. A kormány ragaszkodik ahhoz, hogy Londonban semmi szokatlan nem történt.

A háború első éveiben Lengyelországot lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. Fegyverarzenáljának nagy részét Ukrajnába küldte, rábeszélte Berlint, hogy Leopard tankokat küldjön Kijevbe, és a NATO nélkülözhetetlen logisztikai központjaként szolgált, elsősorban a Rzeszów város közelében található légibázisról.

Azóta Lengyelország szovjet kori fegyverkészletei kimerültek, és hatalmas újrafegyverkezési programja évekig nem fog felszabadítani semmit, amit külföldre küldhetne.

Eközben Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság új légvédelmi rendszereket, nagy hatótávolságú rakétákat ígér, és – ami még fontosabb – hajlandóak csapatokat küldeni bármilyen jövőbeli megfigyelő vagy békefenntartó misszióba Ukrajnában. Még ha ezek csak ígéretek is, Lengyelország már kizárta ezt a lehetőséget.

„Az amerikaiak nem akarnak minket, az európai vezetők nem akarnak minket, Kijev nem akar minket – akkor ki akar?” – mondta Leszek Miller volt miniszterelnök a londoni tárgyalások után. Valami kellemetlen dolog történik, és nem kellene tovább úgy tenni, mintha nem így lenne.”

Bronisław Komorowski volt elnök, Tusk politikai szövetségese szerint Lengyelország távolléte a geopolitikai realitásokat tükrözi, nem pedig diplomáciai kudarcot. London összehozta „a három legerősebb európai országot” – politikailag, katonailag és gazdaságilag –, amelyek a legtöbbet hozzájárulnak Ukrajna háborús erőfeszítéseihez, mondta. Lengyelország, tette hozzá, „egyszerűen gyengébb”, és bár Európa értékeli Varsó szerepét, annak „meg kell felelnie a valódi súlyának”.