Brüsszel kihátrál Kijev mögül

„Álláspontunk világos: Ukrajna nélkül nem születhet békemegállapodás. És a béke feltételeit is Ukrajna határozhatja meg” – mondta az Euractivnak Anitta Hipper, az EU külügyi és biztonságpolitikai szóvivője. Kijelentése jelentős elmozdulást jelent az EU részéről: majdnem három év után, ami alatt azt hangoztatták, hogy a határokat nem lehet erővel megváltoztatni, az uniós tisztviselők most hátrébb lépnek a békemegállapodás legérzékenyebb kérdésétől, és a döntést Kijevre hagyják.

Donald Trump közben továbbra is szeretné, hogy Volodimir Zelenszkij fogadja el béketervét, és engedje át a Moszkva által megszállt területeket, beleértve a Krímet, Luhanszkot, Donyecket, valamint Herszon és Zaporizzsja egyes részeit.

A lap megjegyzi, hogy bár Trump stílusa és megközelítése eltér Bill Clinton elnök 1999-es, koszovói háború alatti fellépésétől, valamint George W. Bush 2008-as Koszovó-elismerésétől, az Euractiv szerint mégis illeszkedik ahhoz az amerikai hajlamhoz, hogy kikényszerített határmódosításokat fogadtasson el.

A második világháború óta a nyugati országok többnyire elkerülték az agresszióval elért határváltozások hivatalos elfogadását. Brüsszel is így tett, mikor nem ismerte el Oroszország 2014-es annektálását a Krímre és Szevasztopolra. Hétfői, európai partnereivel folytatott találkozója után Zelenszkij Ukrajna alkotmányára hivatkozott, hangsúlyozva, hogy az ország sem jogilag, sem erkölcsileg nem adhatja fel területeit.

A tagállamokkal ellentétben az EU mint intézmény nem rendelkezik jogi felhatalmazással arra, hogy új államot vagy határmódosítást ismerjen el. Koszovó 2008-as egyoldalú függetlenségkikiáltása azonban már korábban megteremtette az EU számára a jogi és politikai kihívásokat.

A legtöbb tagállam elismerte Koszovó államiságát, ám öt ország – Spanyolország, Szlovákia, Ciprus, Románia és Görögország – nem, tartva saját belső szeparatista mozgalmaik megerősödésétől. Oroszország többször is hivatkozott a koszovói példára, hogy igazolja Ukrajnával szembeni területi igényeit.

2014-es beszédében, a Krím Oroszországhoz csatolásának bejelentésekor Vlagyimir Putyin arra utalt, hogy „a Nyugat precedenst teremtett, amikor elfogadta Koszovó egyoldalú elszakadását Szerbiától… és nem tartotta szükségesnek a központi hatóság engedélyét”.

A Nyugat szerint azonban ez téves összehasonlítás volt, hiszen a szerb állami erők akkor brutálisan elnyomták a koszovói albán többséget. Michel Foucher, aki 1999-ben Hubert Védrine francia külügyminiszter tanácsadójaként dolgozott, az Euractivnak azt mondta: Koszovó esetében az amerikaiak a függetlenséget Slobodan Milosevic megbüntetéseként erőltették, illetve azért, mert egy olyan amerikai támaszpontot akartak létrehozni, amely a Közel-Keletet figyelheti.

A francia elemző szerint az európaiak egyetértenek a határok sérthetetlenségében, és ezért senki sem fogja jogilag elismerni az új határvonalat – talán az Egyesült Államokat leszámítva.

– mondta Foucher.

Klaus Welle, az Európai Parlament korábbi főtitkára szerint különbséget kell tenni a de jure és a de facto elismerés között – írta meg a hirado.hu. „De facto Ukrajna egyes részeit továbbra is Oroszország fogja megszállva tartani, és ez egyelőre nem változtatható meg. De ez más, mint jogilag elismerni ezt a helyzetet” – mondta.

„Lehet, hogy együtt kell élnünk azzal, hogy Ukrajna egyes részei megszállás alatt maradnak, de nem látom, hogy bárki jogilag el akarná ismerni az új határokat” – tette hozzá.