Vajon csak a délszláv háborúk miatt mutatnak nagy eltérést a nyugat-balkáni országok fejlődési és integrációs pályái? Dacára annak, hogy Jugoszlávia szétesett, továbbra is egymásra vannak utalva az egykori tagállamok? És hogyan látják Magyarország szerepét a térségben? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Magyar Külügyi Intézet által szervezett Budapest Balkans Forum után Anžej Frangeš-sel, aki a Szlovén Köztársaság Európai Ügyek Igazgatóságának főigazgatója és nyugat-balkáni különmegbízottja.
– Szlovén külügyi szakértőként hogyan magyarázza a nyugat-balkáni országok eltérő fejlődési és integrációs útját? A jugoszláv háború az egyetlen magyarázat, vagy vannak más okok is a háttérben?
– A nyugat-balkáni országok közötti különbségek csak részben magyarázhatók a volt Jugoszlávia felbomlása alatti és utáni háborúk következményeivel. Albánia például nem volt érintett a délszláv háborúkban. Nem magyarázza Szlovénia és Horvátország sikerét sem, amelyek 2004, illetve 2013 óta tagjai az EU-nak.
– A dolgok sokkal összetettebbek. A szóban forgó országok fejlődését a társadalmak belső átalakulási folyamatai határozták meg az egyik társadalmi-gazdasági és társadalmi-politikai rendszerből a másikba való átmenet során és azt követően. Ez szorosan összefüggött a térségben mindig jelen lévő geopolitikai erőkkel.
– Sokan úgy vélik, hogy Jugoszlávia mesterséges és sok tekintetben diszfunkcionális állam volt. Nem véletlenül esett szét. A térség országainak azonban gazdasági, kulturális és biztonsági szempontból valamiféle egységet kellene alkotniuk, nem?
– Feltételezem, hogy az 1945 és 1991 közötti Jugoszláviára gondol. Azt mondani, hogy ez egy mesterséges és diszfunkcionális struktúra volt, kissé leegyszerűsítően hangzik. A teljesebb megértéshez figyelembe kell venni az első világháború vége óta eltelt időszak történelmi körülményeit. A mai geopolitikai realitásokból kiindulva egyértelműnek tűnik, hogy, a Nyugat-Balkán országai közötti szoros együttműködés feltétlenül szükséges és hasznos maguknak az országoknak és az EU-val való együttműködésüknek.
– Mennyire erős most az együttműködés, melyek a közös célok és lehetőségek a volt jugoszláv államok számára az EU-n belül és kívül?
– Szlovénia és Horvátország saját példájukon keresztül megmutatták, hogyan lehet sikeresen leküzdeni a különböző akadályokat. Ehhez mindenekelőtt világosan meghatározott stratégiai célokra és az országon belüli nemzeti konszenzusra van szükség.
– Természetesen a Nyugat-Balkán minden országa szabadon választhatja meg a saját útját, de az EU-nak is nyitva kell tartania az ajtót. Szlovénia és Horvátország EU- és NATO-tagsága keretet biztosít a nemzetek jólétének és biztonságának sikeresebb eléréséhez. Ez a fő üzenet a Nyugat-Balkán valamennyi országa számára. Szlovénia dinamikus és széles körű kapcsolatokat alakított ki a régió valamennyi országával.
– Hogyan értékeli Magyarország szerepét a nyugat-balkáni politikában és a nemzetközi kapcsolatokban?
– Magyarország azon uniós tagállamok csoportjához tartozik, amelyek elkötelezettek az EU nyugat-balkáni bővítésének előmozdítása mellett, és támogatja a régió országait a lehető leghatékonyabb integrációra irányuló erőfeszítéseikben. A magyar diplomáciát a régió és a Nyugat-Balkán egyes országainak nagyon jó és részletes helyzetismerete jellemzi. Ez különösen hasznos lesz az év második felében, az EU Tanácsának magyar elnöksége alatt.
