A papírformának megfelelően Nurszultan Nazarbajev lett Kazahsztán új elnöke. A régi-új államfő a következő öt évre egyszerre ígér politikai és gazdasági stabilitást, valamint nyugati típusú demokratikus reformokat.
Gyaníthatóan még London legelvetemültebb szerencsejátékosai sem fogadtak a hét végén arra, hogy bárki legyőzi az elnökválasztáson Nurszultan Nazarbajevet. A régi-új kazah elnök nem is cáfolt rá a várakozásokra: kilencvenöt százalékos részvétel mellett 97,7 százalékot kapott. A második helyre befutó Turgun Szizdikov, a Kazahsztáni Népi Kommunista Párt főtitkára két százalékot sem kapott, az önjelölt Abulgazi Kuszainovnak – mellesleg az elnök Haza Pártja tagjának - pedig az egyszázalékos határ átlépése is soknak bizonyult. Az elnökjelölti lista is jól mutatja, hogy nem volt valódi kihívója Nazarbajevnek. Ezt emelte ki a voksolás után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) négyszáz megfigyelőjének összegző értékelése is: „A hivatalban lévő elnök és pártja uralja a politikai életet, és nincs hiteles ellenzék az országban. Az állampolgároknak nem volt valódi lehetőségük választani különböző politikai opciók között.” A verdikt nehezen vitatható, azonban érdemes megjegyezni, hogy ez nem csak Nazarbajev „tekintélyelvű” vezetésének köszönhető. Az ország komolyabb súllyal rendelkező politikai vezetői ugyanis többségükben vagy az államfő pártjában vannak, vagy eleve értelmetlennek értékelték a kétségkívül népszerű Nazarbajev elleni indulást. Kazahsztáni elemzők szerint igazából már mindannyian az utódlásra, a Nurszultan Nazarbajev utáni időre készülnek.
A mostani választásokat egyébként eredetileg csak jövőre tartották volna, s sokak szerint éppen akkor került volna sor a „hatalomátadásra”. A nemzetközi gazdasági válság, az ukrajnai krízis azonban közbeszólt: ebben a helyzetben nem volt biztosíték arra, hogy békésen, a hatalmat jelenleg gyakorló csoportoknak megfelelően zajlott volna le a folyamat. Mindazonáltal Nazarbajev jelezte, hogy az újabb elnöki ciklust messze nem a hatalomváltás előkészítése jegyében tölti: az eddigi, stabilitást biztosító gazdasági politika folytatása mellett tovább nyitna Nyugat felé, kihasználva hazája tagságát az Eurázsiai Gazdasági Unióban is. Az államfő politikai reformokat is ígért, éppúgy az államigazgatás, mint a bírálói által számon kért „jogállamiság és sajtószabadság” területén.
A mostani választásokat egyébként eredetileg csak jövőre tartották volna, s sokak szerint éppen akkor került volna sor a „hatalomátadásra”. A nemzetközi gazdasági válság, az ukrajnai krízis azonban közbeszólt: ebben a helyzetben nem volt biztosíték arra, hogy békésen, a hatalmat jelenleg gyakorló csoportoknak megfelelően zajlott volna le a folyamat. Mindazonáltal Nazarbajev jelezte, hogy az újabb elnöki ciklust messze nem a hatalomváltás előkészítése jegyében tölti: az eddigi, stabilitást biztosító gazdasági politika folytatása mellett tovább nyitna Nyugat felé, kihasználva hazája tagságát az Eurázsiai Gazdasági Unióban is. Az államfő politikai reformokat is ígért, éppúgy az államigazgatás, mint a bírálói által számon kért „jogállamiság és sajtószabadság” területén.
