Kazahsztánban a hét végén elnökválasztást tartanak, a „biztos befutó” Nurszultan Nazarbajev. Az országot évtizedek óta irányító politikust odahaza és külföldön is a stabilitás biztosítékának tartják, nyugati kritikusai ugyan bírálják az ország „demokratikus állapotait”, ez azonban nem akadályozza meg a tőke áramlását a közép-ázsiai térség legdinamikusabban fejlődő országába. Magyarország számára a keleti nyitás meghatározó partnerét jelenti Kazahsztán, ajtót jelent egész Ázsiára, és az Eurázsiai Gazdasági Unió alapítójaként meghatározó a szerepe a posztszovjet térségben is.
Nazarbajev mellett el lehet menni, de minek, ha megéri maradni. Politikailag és gazdaságilag is (Fotó: Reuters/Shamil Zhumatov)
Április 27-én, hétfőn Kazahsztán lakosságának túlnyomó többsége nyugodtan fog ébredni. Senki nem fog rohanni az újságárushoz, kattintgatni az interneten vagy kapcsolgatni a tévé távirányítóján: az előző napi elnökválasztás pontos számait nem, de végeredményét mindenki előre tudta. Kazahsztán régi és új elnökének neve ugyanaz: Nurszultan Nazarbajev.
A hetvennégy éves egykori vasmunkás az olajban gazdag egykori szovjet tagköztársaságban a helyi kommunista párt vezetője volt, és 1989 óta megszakítás nélkül irányítja az országot. Elnöknek először 1991-ben, Kazahsztán függetlenségének kikiáltása után választották meg. Legutóbb, 2011-ben a szavazók 96 százaléka támogatta. Jelenlegi mandátuma 2016 végén járt volna le, azonban februárban úgy döntöttek, előbb szavaznak.
Mire a sietség? A formális indok, hogy jövőre tartanák a parlamenti választásokat is, amit ésszerű lenne egy időben tartani, ezt viszont az új alkotmány tiltja. Az igazi okok azonban mások. Az első az ország jelenlegi gazdasági helyzete. A világgazdasági válság nem kímélte Kazahsztánt sem, az olajárak zuhanása érzékenyen érintette az ország bevételeit. A március végével záródott három hónapban a hazai össztermék növekedése 2,2 százalékra mérséklődött. Tavaly is már csak 4,3 százalékkal nőtt a GDP a 2013. évi hatszázalékos bővülés után. Az EU-országok adatait nézve ez messze nem rossz eredmény, Asztanában azonban „megkongatták a vészharangokat”, a kormányzat takarékossági programját a lakosság is megérezte. Nem tüntetnek, nincs komolyabb elégedetlenség, de a többi „választási okkal” kiegészülve problémát okozhat.
Kazahsztán vallási és nemzetiségi értelemben a béke szigete volt az elmúlt 25 évben, a Szovjetunió szétesése után egyike azon utódállamoknak, ahol semmilyen konfliktus nem volt. (A 17 milliós ország lakosságának 59 százaléka kazah, 25 százaléka orosz, összesen több mint 140 kisebbség van. Az emberek 57 százaléka a szunnita iszlám követője, 34 százaléka ortodox keresztény.) Az Afganisztánból való nyugati csapatkivonás, a szíriai polgárháború, illetve az Iszlám Állam térnyerése után azonban reális félelemmé vált, hogy mi lesz, ha a „terrorista export” eljut Kazahsztánig is.
Nem kisebb félelem, hogy a „demokráciaexportnak” is színterévé válik a világ kilencedik legnagyobb területű állama – érdekesség, hogy a tengerrel nem rendelkező országok között Kazahsztán a legnagyobb a földön. A tengerentúli politikai technológusoknak persze most Ukrajna elég gondot okoz, de ha Asztanában bizonytalanná válik a helyzet, miért ne? Nazarbajev szorosan együttműködik Moszkvával, országa az Eurázsiai Gazdasági Unió alapítója, ott van az Oroszország és Kína által dominált, katona- és biztonságpolitika terén is szövetkező Sanghaji Együttműködési Szervezetben is. Ugyanakkor Kazahsztán egy pillanatra sem vált páriává a „nyugati világ” szemében, noha „asztal alatt” folyamatosan bírálták Nazarbajev „tekintélyelvű vezetési módszereit” – ugyanakkor az elmúlt két évtizedben összesen 160 milliárd dollárnyi működő tőke érkezett az országba. Az EBESZ megfigyelői ugyan az elmúlt évek választásain egy sor szabálytalanságot állapítottak meg, de a voksolás eredményét nem kérdőjelezték meg.
Összegezve: a fenti okok közül önmagában az egyik sem indokolta volna Nazarbajev újbóli megerősítését, azonban együttesen problémákat jelenthettek volna az ország stabilitásában. Márpedig jelenleg ez Kazahsztán egyik legnagyobb vonzereje külföldön és belföldön is. A biztos politikai háttérnek, a kiszámítható gazdasági helyzetnek köszönheti Nurszultan Nazarbajev is, hogy máig hatalmon van, s hogy előre lefutott az április 26-i választás. Washingtonban és Brüsszelben is elismerik: ha a voksolás a legkényesebb nyugati normák szerint zajlana le, kiegészülve egy nem kevés pénzből „felépített”, a „semmiből” előtűnő ellenzéki elnökjelölttel – nos, akkor is fölényesen Nazarbajev győzne. Vasárnap egyébként két kihívója lesz, a független, önjelölt Abulgazi Kuszainov és a kommunista Turgun Szizdikov. Utóbbi maga is elismerte: nem számít győzelemre, Nazarbajevnak egyelőre nincs alternatívája. S valóban, aligha véletlen, hogy az ország fajsúlyos politikusainak zöme „Nazarbajev fiókáiként” pozicionálja magát, eszükben sincs konfrontálódni az államfővel.
Nazarbajev amúgy a független közvélemény-kutatások szerint is töretlenül népszerű, a vidéki lakosság benne látja a nyugalom biztosítékát, a nagyvárosok lakossága ugyan nyilvánvalóan fogékonyabb a „szabadság nyugati áfiumára”, azonban többségük orosz anyanyelvű, szoros családi és üzleti kapcsolatokkal Moszkvával. Márpedig Vlagyimir Putyin egy percig sem tette kérdésessé, kit támogat: „Mindenki számára, aki nagyra tartja az ország stabil, következes és nagyon szembetűnő fejlődését, mindenki számára természetesen nagyon fontos, hogy ezekben a napokban támogassa Kazahsztán elnökét. Természetesen én is köztük vagyok.”
Kazahsztán most lelkesen csábítja a külföldi befektetőket, az ország hároméves, 24 milliárd dollár értékű fejlesztési és iparosítási beruházási programot indított, összeállították a második privatizációs csomagot, amelyben a 2014–2016 között értékesítendő objektumokat sorolták fel. Magyarországnak értelemszerűen nincs szándéka kimaradni ebből. Azért, hogy minél több magyar vállalat részt vehessen e beruházásokban, pénzügyi-befektetési alapot hoztak létre, amelybe mindkét ország 20-20 millió dollárt tesz első lépésben. A kis- és közepes vállalkozások együttműködésének segítésére az Eximbank 45 millió eurós hitelkeretet nyitott, és a közelmúltban Asztanában kereskedőház is nyílt. A kapcsolatok bővítésének fontos pontja lehet a magyar vállalatok részvétele a kazah mezőgazdaság és feldolgozóipar modernizációjában, valamint a gyógyszer- és egészségipari fejlesztésekben. Magyar cégek közreműködnek a 2017-ben Asztanában megrendezendő Expo előkészítésében, valamint Almatiban egy egészségügyi gyártóbázis létrehozásában.
Orbán Viktor vezetésével április első napjaiban járt magas szintű magyar kormány- és üzletember-küldöttség Kazahsztánban. A miniszterelnök akkor hangsúlyozta: ésszerű mély együttműködést kialakítani Kazahsztánnal, mert ez a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa.
A kétoldalú kapcsolatok zászlóshajója a magyar olajipari cég, a Mol. Megállapodtak arról is, hogy a közeljövőben közvetlen légi járat indul Budapest és Asztana között. A magyar mezőgazdasági export tekintetében előrelépést jelenthet, hogy a kazah kormány készen áll a magyar szarvasmarhaexport eddigi korlátozásának feloldására. Március 16-án egyébként magyar nemzeti napot is tartottak Almatiban, ahol a hungarikumok mellett a magyar turisztikai célpontokat is bemutatták.
Az együttműködést megkönnyítheti az a megállapodás is, amelynek köszönhetően belátható időn belül megszűnik a vízummentesség a két ország között – igaz, ebben Brüsszelnek lesz döntő szava. Ezzel kapcsolatban Orbán Viktor hangsúlyozta: szoros együttműködésre van szükség az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió között, és Magyarország ezért dolgozik a következő években. Kazahsztán hidat jelenthet Magyarországnak a közép-ázsiai térség felé, ahogyan Magyarország is az összeköttetést biztosíthatja minden téren Kazahsztán és Közép-Európa, illetve az EU között.
