Háború tombol a Közel-Kelet legtöbb országában, de a "felmentősereg" szövetségeseinek kettős játszmái egy kiterjedt nemzetközi hadjáratot is könnyedén rossz útra terelhetnek. De a rossz politikai húzásoknál sokkal veszélyesebb a következetlen stratégia, mely hat hónap alatt ellehetetlenítette az Egyesült Államokat az egész régióban, s a háború sújtotta országok inkább olyan szövetségesek felé fordulnak, akiknek szintén van vesztenivalójuk.
De a geopolitikai tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni: az eddig is kristálytiszta volt, hogy a káosz sújtotta, meggyengült országokat megosztottságuk miatt nem lehet hatásos módon befolyásolni, de hosszútávon az jelenti majd az igazi előnyt, ha egy külső hatalom jó hírnévre tesz szert a válság sújtotta közel-keleti kormányoknál. S lehet-e jobb idő a bizonyításra, mint egy regionális háború? A háború végén a megújult nemzetek az őket támogató hatalmakhoz fognak fordulni. Ezért is nem ért senkit meglepetésszerűen az amerikai aktivitás növelése a Jemenben romboló és gyilkoló húszi lázadók ellen az Arab Liga tagállamainak közös hadjáratában.
Ezért is kizárt, hogy az Egyesült Államok bármikor is kiszállna a közel-keleti konfliktusból. Következetlenül és hatástalanul avatkoznak bele a problémákba, de mindenképpen jelen szeretnének lenni ők is, mikor a megújult vagy új hatalmak új lapokat osztanak (vagy kapnak) a régióban.
A meghátrálás nem tűnik hasznos lehetőségnek, félgőzzel elindított missziókat nem fogad el a kongresszus, s az improvizált, cél nélküli akciók nemcsak hatástalanok, de pénzügyileg is hátrányosak. Amerikának a legnagyobb problémája az, hogy a Fehér Házat eddig csak ezek az opciók foglalkoztatták.
