A börtönbe zárt muzulmánok iszlamista kiképzésen mennek keresztül Franciaországban. Ennek az oka pedig nem más, mint hogy nem az elkövetett bűn szerint, hanem etnikai alapon helyezik el a rabokat. S ahelyett, hogy a tolvajt a tolvajjal zárnák össze, elkülönítik a muszlim rabokat, akik terrorista sejteket hoznak létre a börtönfalak között. Az összezavarodott fiatalok pillanatok alatt az "iszlamista tanítók" hatása alá kerülnek, s megszületik bennük a radikalizálódás alapköve: mivel őket is kivetette magából a társadalom, szabadon gyűlölhetik ők is a francia népet, akik emberszámba sem veszik őket.
Tíz évvel ezelőtt egy hányatott életű, húszas évei elején járó férfi egy tapasztalt dzsihadista alatti cellában találta magát Európa egyik legnagyobb börtönében. A párizsi külváros kegyetlen világában felnövő fiatal és későbbi mentora barátsága büntetésük letöltése után is folytatódott.
„Sok bűnözővel találkoztam a börtönben, rablókkal, drogcsempészekkel" - mesélte a mali származású fiatal évekkel későb a francia rendőségnek. Terroristákkal is találkozott bent, de közülük csak egyetlen férfi hagyott benne mély benyomást. Az egy emelettel felette raboskodó algériai dzsihadista tizenhét évvel volt időebb nála, s bármennyire próbálták elkülöníteni, több alkalommal is elbeszélgettek. Az idősebb férfi Afganisztánt is megjárta, ahol rendszeres kínzásoknak vetették alá a „nyugati ügynökségek".
A mali származású fiatal bevallotta, hogy kiszabadulásuk után is tartotta a férfivel a kapcsolatot: „Nem a vallás kötött minket össze. Azért kerestem a társaságát, mert a történetei komolyan megérintettek."

Egy párizsi szociológus szerint a francia muzulmánok radikalizálódása így történik: azt sulykolják beléjük, hogy honfitársaik „rovarként" tekintenek rájuk, ők csak zavaró tényezők a franciák életében, nemkívánatosak. Így hintik el a gyűlölet magjait a későbbi, erőszakos tettekhez. És ezután következhet a „gyűlölet háborúja", a dzsihád, ami még az iszlám vallás befogadása előtt jelenik meg. Sokan úgy gondolják, hogy a vallással tudják magukhoz csalogatni a tanítványokat a mentorok, de ez nem igaz. Először el kell velük hitetni, hogy megveti őket a francia társadalom, s ezután jön a gyűlölet, mint eszköz és kiindulópont. Khosrokhavar könyvet írt a muszlim radiakalizálódásról, melyben több száz hátrányos helyzetű muzulmán fiatallal készített interjút.
„A dzsihád az egyetlen eszköz, amivel meg tudják szentesíteni a társadalom ellen érzett gyűlöletüket. Ha már radikalizálódtak, utána jöhet az iszlám vallás" – mondta a szociológus, s hozzátette, hogy az iszlám vallástanulás legtöbb esetben a börtönben történik.
A mester és tanítványai




