Egy nemzetközi csapat tagjaként két magyar tüdőátültetett, a negyvenegy éves Garda Péter és a huszonnégy éves Balogh Krisztián is megmászta az afrikai kontinens legmagasabb hegycsúcsát, a csaknem hatezer méter magas Kilimandzsárót. Küldetésük nem előzmény nélküli, alapos felkészülés és sportos múltjuk birtokában vágtak neki az egyhetes expedíciónak.
Harmincnégy hegymászó, köztük hét magyar volt tagja a nemzetközi expedíciónak, amelynek egyik legfontosabb ismérve, hogy tíz résztvevő tüdőtranszplantáción esett át. A csaknem hatezer méter magas hegycsúcs meghódítása a gyakorlottaknak is kihívás. Akadtak olyanok, akik azért kényszerültek feladni a mászást, mert rövidebb útvonalat választottak ahol aztán nem sikerült gyorsan akklimatizálódniuk.
A kihívást sikerrel teljesítő magyar csapat útjáról, hátteréről szóló tájékoztatón elhangzott, hogy a küldetés teljesítése mögött óriási nemzetközi összefogás, komoly háttérmunka van. Lang György, az Országos Onkológiai Intézet bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinika igazgatója elmondta, hazánkból két tüdőtranszplantált utazott a hegycsúcs meghódítására, akik még Bécsben kaptak új szervet. Bejelentette: vasárnap idehaza lezajlott a harmincharmadik sikeres átültetés. A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenleginél több betegen is tudnának segíteni, ám a köztudatban még nem terjedt el ez a lehetőség. Az expedíció egyébként azt is bizonyítani hivatott, hogy új szervvel teljes életet lehet élni, akár teljesebbet is, mint a műtét előtt.
Szólt arról is, hogy a rendhagyó túrán egyebek között kihívást jelentett az is, hogy a szervátültetettek csak ásványvizet ihattak, és az ételmérgezés elkerülése érdekében háromszor ettek főtt ételt naponta. A júniusi két hét azért is számít csodának, mert az új tüdővel élők szervezetének egyedül a szerv tökéletes befogadása jelenti az életben maradást. A magyar csapatból Garda Péter tizenhárom éve esett át tüdőátültetésen, Balog Krisztián pedig másfél éve kapott új tüdőt és májat. Sportos múltjuk miatt is vállalkoztak a csúcshódításra, mindketten biciklizéssel és futással készítették fel magukat.
Ghimessy Áron orvoskísérő lapunknak azt mondta, a megfelelő akklimatizáció miatt döntöttek úgy, hogy egy hosszabb útvonalat választanak. Többen a rövidebb úton indultak el, de miután nem volt elég idejük az alkalmazkodásra, gyorsan feladták a mászást. A hétnapos fölfelé vezető út négy napját négyezer méter feletti magasságban töltötték, és végül hajnali fél hétkor érték el a csúcsot. A szakember szerint a felkészülés ideje alatt egyénre szabott módszert és ütemet alkalmaztak, de a küldetés előtt három
hétig már csak erőnléti edzéseket végeztek.
Borka Péter gyógytornász arról beszélt, hogy a szív és a tüdő megfelelő felkészítése volt a legfontosabb feladat, ehhez pedig a futás és a falmászás a két legmegfelelőbb sportág, amelyek az izomzatot is kellőképpen felkészítik, erősítik. A másik kihívás a magasságtűrés elviselése volt, amelynek mértéke, szintje egyénenként változik. Magas pulzussal, fejfájással, hányingerrel is reagálhat valaki a magaslati környezetre, a szakember szerint ezért az edzettség és az egyéni érzékenység megfelelő aránya a sikeresség titka.
