Háromtagú legénységet szállít a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) az a rakéta, amelynek kilövését lapzártánk utánra, magyar idő szerint tegnap este tíz órára tervezték a kazahsztáni Bajkonurban, s amelynek az orosz szakemberek várakozásai szerint ma reggelre kellett összekapcsolódnia az űrbázissal.
A küldetés vezetője a veterán orosz kozmonauta, Oleg Kononyenko, társa pedig a japán Kimija Jui és az amerikai Kjell Lindgren, utóbbiaknak ez az első útjuk a világűrbe.
Az ötvenegy esztendős Kononyenko a világ egyik legtapasztaltabb űrhajósának számít, két korábbi misszióban már csaknem négyszáz napot töltött Föld körüli pályán, a második alkalommal az ISS parancsnokaként, három eddigi űrsétáján pedig már majdnem egy teljes napot tartózkodott a nyílt űrben. A bázison jelenleg két orosz – egyikük egy nő – kozmonauta és egy amerikai asztronauta tartózkodik, ők hamarosan visszatérnek a Földre, Kononyenkóék pedig várhatóan decemberig maradnak az állomáson.
Az újabb legénység indítását két hónappal elhalasztották az orosz döntéshozók, miután májusban irányíthatatlanná vált, majd megsemmisült az orosz Progressz űrhajó, amely utánpótlást szállított volna az ISS-re. A járműnek nem volt személyzete, és a történtek miatt senki sem sérült meg, de Kononyenkóék startjának elhalasztása miatt több mint egy hónappal tovább maradt fent az űrállomáson egy másik nemzetközi, három szakemberből álló csoport, közöttük a rendkívül népszerű olasz űrhajósnő, Samantha Cristoforetti.
Az ISS-t úgy tervezték, hogy az ott tartózkodó három-hat ember számára akkor is legalább fél évig kényelmes körülményeket biztosítson, ha bármilyen okokból késne a rendszeresen érkező utánpótlás, és ez vonatkozik az élelmiszereken, ivóvízen, levegőn kívül a tudományos programhoz szükséges eszközökre is.
Az amerikai űrsiklóprogram leállítása után az űrállomásra jelenleg főleg Oroszország szállít muníciót, a kiszolgáltatottságot némileg tetézi, hogy a közelmúltban két amerikai, magáncégek által üzemeltetett, személyzet nélküli űrhajó is megsemmisült a kilövés után, ezek szintén utánpótlást szállítottak volna az ISS-re, ezért a bázis tartalékai nemrég négy hónapnyi időtartamra csökkentek. Ezt a gondot a Szojuz szállította tartalékok az idei esztendő végéig megoldják.
Elnevezték a Plútó hegyláncait
Egyre inkább felpörög az ötletgyár a Plútó törpebolygó tájainak és környezetének elnevezésével kapcsolatban, miután a New Horizons nevű űrszonda sorra küldi a Földre az égitestről egy hete készített, nagy felbontású felvételeit. A NASA szakemberei a képeken már két olyan hegyláncot is azonosítottak, amelyek mérete az észak-amerikai Appalache-hez, valamint a Sziklás-hegységhez hasonlít. A hegyrendszerek abban a kétezer kilométer átmérőjű régióban helyezkednek el, amelyeket a New Horizons első felvételeit látva a Földön szinte mindenki egy nagy szívhez hasonlított. A hegyek magassága a becslések szerint meghaladja a másfél kilométert, a kisebbet a Plútó felfedezőjéről, Clyde Tombaugh amerikai csillagászról, a másikat pedig Tenzing Norgayról, arról a nepáli serpáról nevezték el, aki 1953-ban Edmund Hillaryvel elsőként hódította meg a Föld legmagasabb csúcsát, a Mount Everestet. Továbbra is többféle elmélet van arra, hogy miért nincsenek szinte egyáltalán kráterek a Plútón és legnagyobb holdján, a Charonon. A hatalmas távolság – körülbelül ötmilliárd kilométer – miatt a New Horizons csak az őszre tudja a Földre továbbítani legnagyobb felbontású képeit, amelyek bizonyára számos kérdésre választ adnak majd.
