Míg a paraszti kultúrában a karácsonyi ünnepkörhöz fontos hagyományok és hiedelmek kötődtek, ma már inkább újraértelmezzük ezeket és saját családi szokásaink kerülnek előtérbe. Kevesen tudják például, hogy régen a karácsonyi asztal alá szalmát tettek, tavasszal pedig az ünnepi abroszból vetették el az első magvakat.
A karácsony a szláv korãun, azaz átlépő szóból ered, amely a téli napfordulóra utal. A háromnapos ünnepet világszerte, s nemcsak keresztény körökben tartják meg.
A téli időszakhoz, amely adventtől egészen vízkeresztig tart számos népszokás kapcsolódik. A legnépszerűbb és hazánk szinte minden részén elterjedt úgynevezett házaló szokás a betlehemezés, melynek két fő típusa az élő szereplőkkel előadott, és a kevésbé ismert, bábtáncoltató betlehemes. Emellett a bölcsőcske vagy a szállást keres a szent család, illetve a kántálás is olyan szokások, amelyekben Jézus születésének története jelenik meg énekes formában, adománykéréssel és jókívánsággal együtt.
A karácsonyi asztalhoz is számos hagyomány kapcsolódik. Az ott használt abroszból például tavasszal vetőabrosz lett, ebből vetették el az első magvakat, bő termést remélve. A vacsorából maradt morzsákból adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig Jézus jászolban való születésének emlékére szalmát helyeztek. Később ezt az állatok alá tették, hogy egészségesek legyenek. A megmaradt ételeknek gyógyító szerepet tulajdonítottak: a bors például jó volt a kakasok férfiasabbá tételére, a só pedig a méhek vagy a tehenek meggyógyítására. Az ünnepi asztalra helyezett méz később a torokfájás legjobb gyógyírja volt, míg a kenyér a házba ellátogató természetfeletti lények megvendégelését szolgálta.
Szabad Boglárka, a Hagyományok Háza néprajzkutatója lapunknak elmondta: míg a paraszti kultúrában a szokások és a hiedelmek öntudatlanul épültek be mindenkibe és megélésük természetes volt, addig manapság, sok esetben a hagyományos értelemben vett falusi közösségek felbomlásával, a közösségi élet fellazulásával, esetleg a globalizáció következtében inkább tudatos megtartásról vagy felelevenítésről lehet beszélni. Azt, hogy például mi kerül a karácsonyi asztalra, mit eszünk ilyenkor, már sokszor csak az adott család saját hagyománya befolyásolja. A szokásokat sokan újraértelmezik, de vannak olyanok is, akik mindennapjaikban újraélik azokat. „Én például, a mai napig megmosom az arcom az első hóban, hogy szép legyek egész évben. Ez egy egészségvarázsló eljárás, melyet a nagyszüleim is még az ő nagyszüleiktől hallottak” – tette hozzá a néprajzkutató.
