Krónika
Megtalálhatták a náci aranyvonatot
A Wehrmacht-szerelvény állítólagos felfedezői igényt tartanak az évtizedekig hiába kutatott rakomány értékének egytizedére
Bár évizedekig hiába kutatták a második világháború végén Alsó-Sziléziában eltűnt náci aranyvonatot, két férfi most azt állítja, hogy rábukkant. A szerelvény az előretörő szovjet hadsereg elől menekülve szállított el aranyat, drágaköveket és értékes műtárgyakat Lengyelországból. A délnyugat-lengyelországi Walbrzych önkormányzatának illetékesei közölték, hogy kapcsolatba lépett velük egy lengyel és egy német férfit képviselő ügyvédi iroda, amelynek képviselője szerint megbízóik megtalálták a német páncélozott vonatot, és igényt tartanak a megtalált érték tíz százalékára, amely a lengyel törvények szerint jár nekik. A Reuters brit hírügynökség úgy tudja, az üggyel ügyvédek, a lengyel hadsereg, a rendőrség és a tűzoltóság is foglalkozik. A környéket korábban még nem tárták fel, és bár a történészek eddig nem igazolták, de nem is cáfolták, hogy valóban létezett ilyen vonat.
A legenda szerint a szerelvénynek egy titkos alagútrendszerben veszett nyoma 1945 májusában, amikor a szovjet haderő gyors távozásra kényszerítette a német katonákat. A wroclawi rádió a helyi szóbeszédre utalva közölte, hogy a vonat az alsó-sziléziai hegyvidéken fekvő Ksiaz vára közelében betért egy alagútba, ahonnan soha nem jött ki. A feltételezések szerint az alagutat később lezárták, és a helyet elfelejtették. A százötven méter hosszú, a Wermacht kötelékébe tartozó vonat tömve volt az akkori német városban, Breslauban (ma Wroclaw) összerabolt kincsekkel, de fegyvereket és ipari berendezéseket is szállított.
A walbrzychi önkormányzat közölte, hogy semmilyen részlettel nem tud szolgálni arról, hol találták meg a szerelvényt és mi van rajta. A település közelében a második világháború idején valóban működött föld alatti ipari létesítmény, szerteágazó alagútrendszerrel, mivel a háború végső szakaszában végrehajtott heves bombázások miatt az ipari termékeket a föld alatt kellett raktározni. Akkoriban ez a terület még Németországhoz tartozott, és csak a háború után csatolták Lengyelországhoz.
„Számos ember kereste már a vonatot, de soha nem találtak semmit”– idézte a rádió Joanna Lamparskát, a térség történelmének szakértőjét. Tadeusz Slowikowski, aki korábban maga is kutatta az aranyvonat hollétét, a Radio Zet rádiónak kétségeit hangoztatta. Szerinte a vonatot megtalálhatták ugyan, az aranyat azonban valószínűleg nem.
