Tavasztól őszig szinte minden hétre jut valamilyen előre bejelentett vagy váratlan forgalomkorlátozás a fővárosban. A felvonulások, rendezvények mellett – távjuk, útirányuk miatt – a futóversenyek okozzák a legnagyobb fennakadást – hiába rendezik ezeket hétvégeken.
A múlt hét végén Nagy Futam autó- és motorsport-bemutató miatt korlátozták a Belváros forgalmát, és az ott lakók már-már megszokták, hogy mindig van valamilyen rendezvény, ami a hétköznapok zsúfoltsága után a hét végén is felborítja a forgalmi rendet. Ahogyan azt korábban megírtuk, valamennyi közterület-foglalást a rendőrségen be kell jelenteni. Amennyiben ez forgalomkorlátozással jár, akkor már a Budapesti Közlekedési Központ is értesül róla, hiszen forgalomkorlátozási tervet kell készíttetni rá, ugyanakkor a helyszínt az adott kerület önkormányzatától kell bérbe venni.
Míg Nagy Futam egyszer van egy évben, kisebb-nagyobb futóversenyből többet is rendeznek. Ezeknél I. és II. kategóriás versenyeket különböztetnek meg, és számukat külön rendeletben rögzíti a főváros. A nagyobbakból a versenynaptár alapján évente hatot, a kisebbekből pedig kilencet lehet rendezni. Bár a legtöbben csupán az útlezárásokat, az elterelt tömegközlekedési járatokat, netán az útvonalak mentén hagyott szemetet veszik észre, a városi futás kérdése sportorvosi szempontból összetettebb, mint ahogyan elsőre látszik.
Osváth Péter sportorvos, a Testnevelési Egyetem docense lapunk kérdésére azt mondta, a betonon, aszfalton folytatott futás, térdsérülésekhez, ízületi bántalmakhoz is vezethet. A veszélyes terepkörnyezethez leginkább megfelelő, szilikonbetétes futócipővel lehet alkalmazkodni, semmi esetre sem szabad olcsó lábbelit választani. Hozzátette, az ilyen futóversenyek leggyengébb pontja a felkészülés. Sokan bulinak fognak fel egy hosszútávfutó-versenyt, holott a rajthoz állást hosszú, szisztematikus felkészülés kell, hogy megelőzze – hangsúlyozta. A félmaratoni távra egy, a teljes maratonira pedig két év az optimális felkészülési idő, amelyhez hozzájöhetnek még az egyéni terhelhetőségi különbségek. Az említett ízületi bántalmak hosszú távon már az edzéseken kialakulhatnak. Jellemző a feltöréses hámsérülés, ezért hozzá kell szoktatni a lábfej bőrét a folyamatos igénybevételhez. Ha valaki ezekkel nem számol, akkor a verseny feladására is kényszerülhet, ráadásul hetekig sérüléssel szenvedhet.
Mivel ezeket a versenyeket a tavaszi-nyári évszakban rendezik, az is előfordulhat, hogy valaki futás közben lesz rosszul, elájul. Ezt kiválthatja a szervezet túlmelegedése – orvosi szóval hipertermia –, ami ellen páraáteresztő ruházattal lehet védekezni. Osváth Péter a másik okként a víz- és a sóvesztés miatti kiszáradást említette. Szerinte az is a felkészületlenséggel függhet össze, sokan nem tudják, hogyan, mivel és milyen időközönként kell a folyadékot pótolni, főleg, ha az igénybevétel tovább tart egy óránál. Ehhez kapcsolódó sportorvosi szempont, hogy a megméretések előtt a vizeletürítésről sem árt gondoskodni, a hosszútávfutás alatt a teli hólyag is pattog, ütközik, a verseny után emiatt véres lehet a vizelet.
Bár a szakember azt mondta, a futás hagyományos értelemben nem vezet függőséghez, ám megjegyezte, könnyen hozzá lehet szokni, és az „adag” elmaradása hiányérzetet okoz. A sportorvos szerint legcélravezetőbb a természetfutás. Igaz, hogy az erdőben a boka nagyobb veszélynek van kitéve, viszont a természetes talaj elnyeli a vibrációs hatásokat, amelyek az aszfalton és a betonon érvényesülnek.
A jótékonysági esemény a legolcsóbb
A közterület-használat díja függ a rendezvény jellegétől, helyétől. Legalacsonyabb négyzetméterdíjuk a jótékonysági rendezvényeknek van, a futóversenyek pedig külön elbírálás alá esnek. A Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő fő- és tömegközlekedési utak esetén háromforintos négyzetméterdíjat, a mellékútvonalakon ennek a harmadát kell fizetni óránként.
