Magyar világsiker a telefonhírmondó

Kilencven éve alakult meg a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaság, amelynek gyökerei visszanyúlnak Puskás Tivadar világhírű találmányáig, az 1892-ben szabadalmaztatott telefonhírmondóig, amely a mai rádiózás és világháló elődjének tekinthető.

Puskás Tivadar, a kalandvágyó mérnök bejárta Nyugat-Európát, valamint Amerikát. Tanulmányai alatt megismerkedett a modern világ akkori legújabb találmányaival, és kitartó munkával a nemzetközi tudományos élet aktív résztvevője lett. A számos nemzetközi kísérletben közreműködő és vállalkozó kedvű mérnöknek az 1870-es években egyedülálló terve született: olyan távíróközpont létrehozását szorgalmazta, amelynek kapcsolótábláján egy-egy város gyárainak és hivatalainak vonalai nem csupán a távírdával, hanem egymással is összekapcsolhatók. Bell 1876-ban az amerikai világkiállításon mutatta be legújabb találmányát, a telefont, az azonnal odautazó Puskás újabb inspirációt kapott, majd magyar szakember elvei szerint épültek meg a telefonközpontok a főbb európai nagyvárosokban, elsőként Párizsban.

A nyolcvanas években öccsével, Ferenccel megkezdte a Monarchia területén a hasonló központok felépítését. Testvére halála után, 1884-ben végleg hazaköltözött Budapestre, és átvette a pesti telefonhálózat vezetését, majd bérbe vette a telefonhálózat egy részét. Puskás Tivadar 1892-ben szabadalmaztatott Telefonhírmondójával a nemzetközi tudományos élet középpontjába került. A világ első hírközlő stúdiója és adója, a Telefonhírmondó 1893. februártól működött Budapesten. Az önálló, hetven kilométer hosszú hálózat kiépítése is megkezdődött, de a feltaláló tragikus hirtelenséggel elhunyt. Technikai hagyatékát Popper István mérnök vitte tovább, aki megalapította a Telefonhírmondó Rt.-t. A Telefonhírmondó indulásától kezdve klasszikus közszolgálati intézményként működött. A krónikától kezdve a gazdasági és a jogi aktualitásokon át a kulturális élet valamennyi szegmenséről sugározta a legfrissebb híreket napi tizenkét és fél órában. Országgyűlési tudósításokat, tőzsde- és időjárás-előrejelzést is adott, valamint délutánonként házi hangversenyeket, esténként pedig operaházi és színházi közvetítést szerveztek. A folyamatosan bővülő és szépen működő vállalkozást sem kímélte meg az első világháború, hálózata ugyancsak leromlott. Popper István 1923-ban eladta részvényeit a Kozma István vezette Magyar Távirati Irodának. Ekkor felújították a hálózatot, és elnyerték a hamarosan induló Magyar Rádió műsorszolgáltatási jogát, amely első adását 1925 végén sugározta. A rádió műsorait párhuzamosan közvetítő telefonhírmondó fejlődésének az adott újabb lendületet, amikor kilenc évtizede, 1926. január 12-én megalakították a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Részvénytársaságot.