Krónika

Elmarasztaló ítélet a Bunge-botrányban

Fiktív kapcsolataira hivatkozva akarta lehúzni az étolajipari világcéget

Befolyással üzérkedés miatt marasztalta el tegnap a Fővárosi Törvényszék az úgynevezett Bunge-ügy egyetlen vádlottját, akinek titokzatos megbízóját a nyomozás sem tudta azonosítani.

Két év, három esztendőre fel­füg­gesztett börtönbüntetésre ítélte tegnap a Fővárosi Törvényszék a Bunge-botrányként ismert büntetőügy vélt felelősét. T. Viktor Andrást befolyással üzérkedés miatt marasztalta el a bíróság. A férfi a vádirat szerint két éve azt állította az említett amerikai étolajipari világcég egyik lobbistájának, hogy magyarországi kormányzati kapcsolatai segítségével, kétmil­liárd forintért elintézi az étolaj forgalmi adójának huszonhétről öt százalékra mérséklését. A nyomozás adatai szerint a terhelt arra is ajánlatot tett, hogy az adóhatóságnál eléri a Bunge versenytársa által visszaigényelt áfa kifizetésének késleltetését – írta a távirati iroda.

Az ügyészség a perben azt az álláspontot képviselte, hogy a T. Viktor András által tett ajánlat színlelt volt, a törvényszék ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott valós érdekeket képviselt, megbízója azonban ismeretlen maradt az vizsgálatban.

Az ítélethirdetésen a bíró felidézte: az ügyben olyan magánszemély tett feljelentést, aki a történtekről közvetlenül nem tudott, vizsgálatot mindössze egy újságcikk alapján kért, amely nem is a vádbeli korrupciós ügyről szólt, hanem arról, hogy magyar kormánytisztviselőket tiltottak ki az Egyesült Államokból. Nem hagyományos ez az eljárás a bíró szerint abból a szempontból sem, hogy eljárások korrupciós ügyekben általában megfigyelés vagy lehallgatás révén indulnak, ez azonban nem így történt. A büntetőeljárás előzménye, hogy a vádlott és a Bunge-val szerződésben álló cég munkatársa jó barátságban volt. T. Viktor András el is hívta a tanút - azaz a lobbistát - a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak is dolgozó cége 2014 májusában tartott rendezvényére. A bíró rámutatott: a vádlott tisztában volt azzal, hogy barátja akkor már régóta sokat tesz az áfacsalások visszaszorításáért, az őt foglalkoztató cég is ennek érdekében szerződött az étolajipari társasággal. A tanú vallomása szerint ezen a céges rendezvényen hangzott el az ajánlat, amely úgy szólt, hogy a kétmilliárd forintot több számla ellenében „a Századvég csoporthoz tartozóan kellene kifizetni”, a vádlott pedig konkrétan megnevezte Heim Pétert, aki akkoriban a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke volt. 

A perben meghallgatták Heim Pétert is, aki a vádlottal, T. Viktor Andrással egyezően azt mondta: soha semmilyen kapcsolatban nem álltak. A bíróság ítéletében rögzítette: nem volt megállapítható, hogy az ajánlat kitől érkezett. A bíróság szerint az ajánlat valóságtartalmát igazolja az is, hogy a vádlottal jó barátságban levő tanúnak nem volt oka hátrányos helyzetbe hozni, a vádlottak padjára ültetni T. Viktor Andrást. Az indokolás szerint mindez talán meg sem történt volna, ha a kitiltási botrány nem pattan ki. Az ítélet nem jogerős.