Életünk során fokozatosan változik, kit tartunk barátnak, és hány barátunk van. Napjainkra az elmúlt évtizedekhez képest csökkent azok száma, akiknek egyáltalán nincs barátjuk.
Általánosságban elmondható, hogy a férfiak, ha megkérdezik őket, hány barátjuk van, nagyobb számot mondanak, mint a nők. Ők ugyanis barátnak tartják azt is, akivel például eljárnak sörözni, míg a nők inkább azt nevezik annak, akivel a mélyebb lelki problémáikat osztják meg.
Közvetlenül a rendszerváltás utáni eufórikus hangulatban az embereknek több barátjuk volt, a kilencvenes évektől azonban, valószínűleg a munkahelyek elvesztésének következtében, ezek száma is csökkent – magyarázta a barátság világnapja kapcsán lapunknak Albert Fruzsina szociológus, az MTA tudományos főmunkatársa, aki szerzőtársával, Dávid Beátával évtizedek óta a barátság mibenlétét kutatja. Míg 1993-ban a megkérdezettek húsz százaléka mondta azt, hogy egyetlen barátja sincs, 1997-ben ez a szám már harmincnégy százalék volt, és a felmérések szerint egészen eddig az évtizedig minden harmadik magyar felnőtt egy baráttal sem rendelkezett. A 2010-es évektől javulás következett: az arány ismét húsz százalékra csökkent. Olyan tendencia is megfigyelhető, hogy a korábbi négy-öthöz képest egyre többeknek van legfeljebb egy-két bizalmas, jó barátjuk. Meglepő ugyan, de ez nem feltétlenül negatív változás, ugyanis az is állhat mögötte, hogy megváltozott a barátságról alkotott kép a társadalomban, vagyis csak azokat nevezzük így, akikre tényleg támaszkodhatunk.
Pozitív fejlemény és a kilencvenes évekhez képest fontos változás, hogy napjainkban kevesebben vannak, akiknek egyáltalán nincs barátjuk. Emellett a problémákat a szűk család helyett, vagy szerencsésebb esetben mellett, már inkább a barátokkal osztják meg az emberek.
Budapesten vagy a nagyvárosokban lakóknak több a barátjuk a falvakban, községekben lakókhoz képest. Barátot általában a munkahelyről vagy az iskolából választunk, és tény, hogy a fiataloknak, ugyanúgy, ahogy a magas státusszal rendelkezőknek, több barátjuk van (a diplomásoknak például duplája, mint a nyolc osztályt végzetteknek), de idős korra ezek sajnos sok esetben elfogynak – hangsúlyozta Albert Fruzsina. Pedig az elmagányosodás veszélyes, ezért intézményesült formában kellene foglalkozni a problémával – tette hozzá.
Magyarország egyébként világviszonylatban hagyományos társadalomnak számít, azaz kiemelten fontos a családi kötelék, viszont a válások, a mozaikcsaládok kialakulása miatt gyakran meglazulnak ezek a kapcsolatok, valamint egyre többen élnek egyedül. Bár a közösségi oldalak, az online jelenlét egyrészről lehetőséget teremthet a barátságok fenntartására, másrészről veszélyt jelent, ugyanis alááshatja a hús-vér kapcsolatokat – hívta fel a figyelmet a szociológus.
Paraguayból indult a kezdeményezés
Egy paraguayi orvos, Ramón Artemio Bracho 1958-ban egy közös vacsorán vetette fel a barátság világnapjának ötletét a kollégáinak. A férfi szervezetet is alapított, ugyanis úgy gondolta, hogy a barátság képes leküzdeni az emberek közti kulturális, politikai és vallási különbségeket. A dél-amerikai városból indulva a kezdeményezés világszerte gyorsan elterjedt, végül 2011-ben az ENSZ nemzetközi nappá nyilvánította. A legtöbb országban július 30-án ünneplik, de van, ahol augusztus első vasárnapján tartják. Paraguayban népszerű ünnepnek számít, ott ez alkalomból meg is ajándékozzák egymást az emberek.
