Holnap lesz ötven éve, hogy 1967. december 3-án Christiaan Barnard dél-afrikai sebész a világon elsőként hajtott végre szívátültetést emberből emberbe. A beavatkozás akkor mérföldkő volt, ma már mindennaposnak számít. Magyarországon idén novemberben már az ötszázadikat hajtották végre.
Ahhoz, hogy sor kerülhessen az első beavatkozásra, tragédiának kellett történnie: 1967. december 2-án Denise Darvallt és édesanyját elgázolta egy autó. Utóbbi azonnal meghalt, huszonöt éves lánya pedig az agyhalál állapotába került, és az orvosok végül feladták az újraélesztéséért folytatott küzdelmet. Denise agyhalott volt, de a szíve egészségesen dobogott. Halottá nyilvánítása azonban súlyos etikai problémát jelentett, mivel akkoriban a halál megállapításához az agyhalál beállta még nem volt elég. Négy évtizeddel később derült csak ki, hogy végül káliuminjekcióval állították le a fiatal lány szívét. Gyászoló apja hozzájárult a szervdonációhoz, a lány szívét a haldokló Louis Washkansky, egy ötvenöt éves fogorvos kapta meg. A műtét csaknem öt órán át tartott, de a férfi csak tizennyolc napig maradt életben, halálát a beültetett szerv elleni immunreakciók okozták. A számos szívtranszplantációt – köztük kettős szívátültetést is végző – Barnard professzornak 1983-ban a kezeit megtámadó ízületi gyulladás miatt fel kellett adnia munkáját.
Magyarországon 1992-ben volt az első szívtranszplantáció. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján az azóta már elhunyt Szabó Zoltán szívsebész és csapata a súlyos szívbetegséggel született, huszonnyolc éves Schwartz Sándornak adott új szívet. A férfi korábban a lapunknak adott interjúban elmondta, a második életét köszönheti a professzornak, akit ő csak „Papinak” hívott. A világon évente háromezer-ötszáz, hazánkban pedig ötvennél is több szívátültetést hajtanak végre. Manapság már a betegek kilencven százaléka éli túl a transzplantációt. A magyar szívsebészet is ünnepel: az ötszázadik magyar szívtranszplantációra novemberben került sor.



