A Pécel melletti locsodi kenderföldön két napig tartott a közösségi aratás, amelyen a hivatásos munkások mellett számos érdeklődő is részt vett.
Az aratás után a következő munkafázis a levágott haszonnövény kévébe rakása. A fiatalabb generáció ezt sokszor csak a nagyszülők elbeszéléséből ismeri, mivel azonban a Nemzetstratégiai Kutatóintézet óriási lehetőséget lát az ipari kender újjáélesztésében, és ezért a közelmúltban jelentős tanácskozások indultak meg a kenderre épülő gazdaság létrehozásának lehetőségeiről, a fiatalok is felfedezhetik ezt a munkafázist.
Az ipari vagy más néven rostkender rendkívül sokrétűen felhasználható, az óvatos becslések szerint is legalább huszonötezer-féle termék készíthető belőle. A megszokott textilipari felhasználáson kívül manapság az élelmiszer-, a jármű-, a kozmetika és az építőipar csaknem minden jelentős fejlesztésében felbukkan.
„Mindamellett hogy széleskörűen felhasználható, gyorsan nő és nagy a terméshozama” – mondta el a Magyar Hírlapnak a locsodi terület művelője, Pásztor Zsolt. A közgazdász végzettségű agrárszakember tavaly elsők között vágott bele a rostkender termesztésébe. Földjei a heves megyei Maklár egykor híres termőterületén található. Pásztor és kollégái, Pfeffer Péter, Kovásznai Szász Gergely és Rabocskai Laura – az Earth Country House Szociális Szövetkezet tagjaiként – arról beszéltek lapunknak, hogy immáron a második betakarításon vannak túl, és ismét fényes jövő előtt állhat a magyar kenderipar. Ám szükség van a széles körű népszerűsítésre, és erre a közösségi aratás remek lehetőséget nyújt.
„A kenderkóró magjai közel két hétig pihennek, szakmai nyelven utóérnek, ezután indulhat a cséplés” – magyarázta Pásztor Zsolt a Pécel határában álló, négy métert is elérő kenderkúpok látványát.
A növény tehát intenzíven nő, az áprilisban elvetett kendert szeptember közepére learatták, a hónap végére cséplik, ezután pedig nincs más hátra, mint magját, illetve az idáig gyártási hulladéknak tekintett pozdorjàját, kócát, kóróját felhasználva a legmerészebb termékek készüljenek el. És lehetőleg mi magyarok készítsük el őket.
