Évente ezer új kérés érkezik be a Magyar Vöröskereszt Keresőszolgálatához, ahol elsősorban háború vagy természeti katasztrófa miatt elsodort családtagok felkutatásával foglalkoznak. Szerencsés esetben akár néhány hét alatt valaki nyomára bukkannak, ám tíz éve húzódó ügyeik is vannak.
Ma tartják az eltűntek világnapját, ez alkalomból elsősorban azokra igyekeznek világszerte felhívni a figyelmet, akiknek fegyveres konfliktusok, az országukban dúló erőszak miatt nyomuk veszett. Magyarországon a Vöröskereszt Keresőszolgálata foglalkozik a rokonok bejelentése nyomán az eltűntek felkutatásával, munkájukat pedig külföldi társszervezetek is segítik. Mint megtudtuk, évente ezer új kérést kapnak honlapjukon keresztül.
A keresések átlagos ideje körülbelül egy év, de vannak tíz évnél tovább húzódó ügyek, és előfordul az is, hogy akár egy-két héten belül megtalálunk valakit – mondta lapunknak Domonkos Erzsébet, a Magyar Vöröskereszt Keresőszolgálatának vezetője. A beérkezett kérések több mint fele eredményesen zárul. Az elmúlt három évben többek közt hadiárvák és hadigyámolítottak százai kérték a Keresőszolgálattól, hogy igazolják azt, édesapjuk a II. világháború idején hadifogoly volt. „Sajnos kevés adat maradt fenn, és nem minden esetben tudjuk az igazolást kiadni. Ilyenkor a Honvédelmi Minisztérium Központi Irattárához irányítjuk őket” – magyarázta a vezető.
A szolgálat az ide érkező menekülteknek is segít felvenni a kapcsolatot a rokonaikkal. Ám míg 2015-ben és 2016-ban rengeteg ilyen kérelem érkezett hozzájuk, tavaly és idén nagyon lecsökkentek ezek az ügyek. Emellett fontos kiemelni – habár sok ilyen kérés érkezik a szolgálathoz – az otthonról vagy a kórházból elkóborolt személyek kutatása egyértelműen a rendőrség hatásköre. „Szintén nincs módunk és lehetőségünk hazajuttatni azokat a magyarokat sem, akik munkavállalás céljából külföldre mennek, és egy hét múlva kifosztva, pénz nélkül, szélhámosok által becsapva szeretnének hazajutni. Ilyenkor azt javasoljuk, hogy keressenek egy magyar kamionost, aki hajlandó elhozni őket” – hangsúlyozta Domonkos Erzsébet.
A már több mint egy évszázados tevékenységükben sikertörténetekben sincs hiány. Előfordult, hogy egy idősebb magyar férfi kérte, hogy nagyapjáról keressenek adatokat, aki még az első világháború idején Tbiliszibe került. Mindez előtt néhány évvel viszont az Orosz Vöröskereszt továbbított ide egy kérést, amelyben a nagyapa leszármazottai kérték a magyarországi rokonok felkutatását. A két kérés hazánkban futott össze, s végül a magyar család saját erőből kinyomozta orosz rokonság lakcímét.
