Az adattárolásnak van súlya - mármint olyan értelemben, ami alatt a fizikai tömeget értjük...
Alapvetés, hogy az információt nem lehet fizikai valóság híján tárolni. Például húzzunk elő egy szimpla, zsebben könnyen elférő pendrive-ot, amelynek a memóriájában a „0” és „1” állapotokat az elektronok jelenléte vagy hiánya takarja. Mivel ennek az elemnek „is" akad némi-neműn tömege (9,11 × 10⁻³¹ kg), egy fullra telerakott adathordozó minimális mértékben valóban nehezebb lehet, mint egy csont üres.
Igaz, a zsebünk így sem fog kilyukadni tőle.
Ugyanakkor mivel a világon elképzelhetetlen tételszámú memóriacsip, wincseszter, kisebb-nagyobb adatrögzítő és tároló eszköz akad, a sok kicsi sokra megy ősigazsága ebben az esetben is áll. Persze az is való, hogy a föld nem fog a talpunk alatt beroskadni a sok „egyestől", s a tűzoltók segítségét sem kell kérnünk a világhálóról „mindent is" lementő gondos nagymama romok alóli kiásásához - de az egészen bizonyos, hogy egyben már grammokról beszélhetünk. Némely számítások szerint ez a mennyiség elérheti a szédületes - érdemes jól figyelni - száz grammot! (Ugyanakkor egyes szakértők szkeptikusak, s legfeljebb harminc-negyven grammra lövik be ezt az értéket.) A vitát nem mi fogjuk eldönteni, de az biztos, egy jól megtermett eper vagy kisebb paradicsom is jobban húzza a fülesszatyrot, mint a világ „összes" adata. S hogy ne legyen elég az információkból és a hasonlatokból, létezik olyan elmélet, amely az internet „teljes súlyát" sem kalkulálja ötven grammnál többre.
Apró párhuzam: a koronavírus maximális dühöngése korában valaki odahaza nagy sok' szabadidejét beáldozva addig osztott-szorzott, míg rájött, hogy a világon lévő összes Covid-kórokozó elférne egy egy deciliteres pohárban. Ami látszólag roppant csekély, ugyanakkor mégis riasztó, hiszen e kórság több mint 7,1 millió hivatalosan igazolt halálos áldozatot követelt. S sajnos ez is csak becslés, mert a tényleges pusztítás inkább tizenöt-húsz millió fő lehetett.
Zárásként két mondat erejéig érdemes visszakanyarodni az adattömegre: furcsa paradoxon, hogy míg a világhálón tárolt információk egyben legfeljebb ötven grammot nyomnak, addig az ezt „mozgató" szerkezetek együttes súlya több száz millió tonnát tesz ki. S ekkor még egy szót sem ejtettünk arról, hogy a szóban forgó gyöngécske vackornyi „egyest" (és nullát) miféle tényleges energiafölhasználás mentén lehet eljuttatni A-ból B-be, majd C-be és így tovább a végtelenségig egészen addig, amíg hozzánk elér.







