Gyors jegyzetelésre, nagyáruházi reklámként vagy művészeti célokra még mindig tömegével gyártanak ceruzákat. A piac nagy, s digitális világ ide vagy oda, egyre nő...
Sokféle ceruza van, így nehéz helyzetben találja magát az, aki utána szeretne olvasni, mekkora e kör globális piaca. Utóbbi méretét az elemzők a vizsgált termékkategóriák szerint jelölik ki. E szerint a termelés teljes értéke 2025–2026-ban nagyságrendileg három és tizennyolc milliárd dollár között mozog a specifikációtól függően. A hagyományos fa/grafit, fekete-színes kivitel nagyjából 2,9 – 3,2 milliárd dollárra tehető - míg a művészeti és kimondottan rajzolásra szánt példányok 16,8-18,2 milliárd dollárt hozhatnak a gyártóknak és a kereskedőknek. A miheztartás végett érdemes papírra, helyesebben gépbe vetni, e sorok megszületése idején 323 forintot kell adni egyetlen amerikai fizetőeszközért.
A klasszikus ceruzapiac stabil, évi kb. 2,4-4,3 százalék között bővül, míg a prémium kategóriás készítmények ennél gyorsabban, mintegy 5,6-8,2 percentes ütemben híznak. Persze remek kérdés, hogy vajon a XXI. században - pláne a millió féle golyóstoll mellett - miért népszerűek még mindig ezek a cikkek? A felelet összetett. Egyrészt a fejlődő országok növekvő írástudási aránya és oktatási beruházásai, valamint a fenntartható, környezetbarát és újrahasznosított alapanyagokból készült termékek népszerűsége emeli az egekbe a vásárlási kedvet.
Másrészt magában a gyártásban - és keresletben is - az ázsiai és csendes-óceáni régió, de „természetesen" Kína - no meg India - dominál. E két államban gigászi diákpopuláció tolong a felnőttkor küszöbén, míg a prémium és művészeti ceruzák legnagyobb felvevőpiaca Észak-Amerika. A világ legnagyobb exportőre amúgy nem is lehetne más, mint Peking a maga ötven százalékával, majd tőle fényévekre lemaradva kullog Németország és Brazília.
A piacot olyan ismert és kedvelt, globális óriások dominálják, mint a Faber-Castell, a Mitsubishi Pencil, a Staedtler és a BIC. Apróságnak nem titulálható érdekesség, hogy világszerte körülbelül tizennégy-tizenöt milliárd darab ceruzát gyártanak és adnak el. Mármint értelemszerűen évről-évre. Ha e „szálakat" valamiképpen egymás mögé tudnánk fektetni, akkor (egy átlagos hosszal számolva) cirka hatvankétszer tudnánk körbe ölelni a Földet. Amúgy megkerülhetetlen igazság, hogy a ceruzaipar is komoly pusztítást végez az erdőkben: egyes kalkulációk 375 és 415 ezer darab közé teszik az e célból kivágott fák mutatóját.
Idehaza a szakportálok valahol 1,5 és 2,9 milliárdra becsülik e növények totális „létszámát". Azaz biztos el tudnánk viselni egy efféle veszteséget, de azért fájna látni a sok tarvágást. Zárásként leszögezhető, a környezetvédelmi aggályok miatt korunkban drasztikusan megugrott a kereslet az újrahasznosított papírból vagy fenntartható anyagokból születő hagyományos írószerek iránt.
