Emberi ésszel nehezen felfogható mennyiségű falevél hullik le esztendőről-esztendőre Európában. Ha példányonként csak eurófillérben mérnénk darabját, akkor is milliárdosok lehetnénk...
Óvatos becslések szerint kontinensünkön évente olyan négy-tíz billiárd levél hullik le minden ősszel a fákról. Ez emberi aggyal nehezen értelmezhető tétel, de ha mindenáron le akarjuk írni, akkor számszakilag így mutat: 4-10.000.000.000.000.000 - ami ugye forintban is eszelős összegre rúgna, de akkor sem lenne okunk panaszra, ha „csak" eurócentekben delegálnánk a számlánkra. (Lévén nincs az a zseb, ami elbírná.)
A pontos számot amúgy nem igazán lehet megadni, de azért a tudományos- és országstatisztikák adataiból kiindulva azért viszonylag jól megbecsülhető az nagyságrend. Helyes kiindulási alap lehet, hogy Európa teljes területének nagyjából a harmincöt-negyven százalékát borítja erdő - s ez még annak ellenére is áll, hogy a kontinens északi részein és a magashegységekben a tűlevelűek dominálnak. Ugyanis Közép-, Nyugat- és Kelet-Európában hatalmas területeket foglalnak el a lombhullató növények.
Mindent összevetve tájékunkon tehát nagyságrendileg százötven-kétszáz milliárd olyan fa élhet, mely cikkünk szempontjából érdekes lehet.
Persze ez még nem sokat segítene, hiszen a levelek száma drasztikusan változik az adott növény fajtájától és korától függően. Egy fiatal vagy kisebb méretű erdei példányon húsz-ötvenezer, míg egy kifejletteb ennek a tízszeresét is ott fújdogálhatja a szél. Ha a kontinens összes lombhullatóját egy szerény, harminc-ötvenezres átlaggal szorozzuk föl, akkor megkapjuk a fentebb említett fantasztikus/horrorisztikus szaldót.
Fontos megjegyezni, írásunk főszereplői nem azért hintik el „csetlékaikat", mert azok - úgymond - elhaltak, hanem sokkal ridegebb okból: jelesül a fagy elleni védekezés okán. Télen a gyökerek nem tudnának elég vizet fölszippantani, a levelek pedig olyan gyorsan elpárologtatnák a megkapott mennyiséget, hogy az egész élőlény szó szerint kiszáradna. A sikerese „elválás" érdekében tehát a fák úgynevezett elválasztó sejtréteget növesztenek a levelek szárainál, s ezzel meggátolják, hogy azok több nedvességet vegyenek föl.
Ez a hatalmas levélmennyiség persze egyáltalán nem megy kárba. Sőt, természetes paplant képez, majd lebomolva értékes tápanyagként (nitrogén, foszfor, kálium) tér vissza a körforgásba. E mellett a sok kupac rengeteg élőlénynek is biztonságos menedéket szolgáltat a zord időjárás idején. És azt is hozzá kell tenni, az esemény véletlenül sem egyszerre történik - Északon már szeptember végén tarka lesz a talaj, míg Dél-Európában egészen decemberig is elhúzódhat a folyamat.
