Link figurák méterenként akár húsz-negyvenezer forintért is „létesítenek” egy kutat – míg a valóban profik hetven és százezer forint közötti összegért dolgoznak. Mivel a talajvíz mélyen van, hát utána kell menni. S ahogy a duguláselhárításra is külön bűnözői iparág települt, ez igaz a saját vízforrást ígérőkre is...
Ki ne álmodna e gigászi, rekorddöntő melegben egy saját, soha ki nem apadó kútról? S mivel nem minden telekhez tartozik saját forrás, továbbá senki nem szeret adózni és sokat fizetni, érthető, hogy a birtoktulajdonosok többsége a könnyebb ellenállás irányába mozdul el, amikor saját fúrt kút létesítésére adja a fejét.
Ha körbenézünk a piacon, láthatjuk, hogy a kínálati árak igencsak széles szórást mutatnak. Mivel magát a fúrást méterre fizetik az ügyfelek, s a talajvíz immár roppant mélyen hever, koránt sem mindegy, hogy mennyire és mennyiért lehet eljutni az éltető folyadékig. S az is sokat nyom a latban, hogy kőben vagy homokban indul el a munka.
Képzeljünk el egy hipotetikus, huszonöt méter mély, közepesen kemény talajba géppel vájt kutat. Ezt reálisan 2,5 és 1,750 millió forint között lehet megcsinálni attól függően, hogy száz vagy hetvenezer forintot csengetünk érte méterenként. Persze ennél messzemenően olcsóbb ajánlatok is akadnak a piacon – például húsz és negyvenezer között. Ha e két szélső értéket tekintjük, úgy vagy egymillió, vagy ötszázezer forintot kell letenni az asztalra egy, a felvetésben említett „gödörért”.
Látszólag tehát megéri a csekélyebb, magyarítva „okosított” méterköltségek felé elmozdulni – azonban itt is igaz a (csöppet módosított) mondás, mi szerint olcsó kútnak zavaros lesz a leve.
Nem árt tudni, még néhány esztendővel ezelőtt is a hazai kutak úgy kilencven-kilencvenöt százalékát – azaz évente mintegy négyezerötszáz darabot – bármiféle engedély nélkül létesítették. Ezzel ugyan látszólag maga a gazda járt a legjobban, azonban így gyakorlatilag kiszivattyúzták alólunk (és persze egymás elől) a vizet.
Aminek mostanság közösen – csekélyke képzavarral kifejezve – isszuk meg a (k)árát.
Persze kút és kút között is akad eltérés: a legegyszerűbb az úgynevezett vert kivitel, de ezzel azért olyan mélyre eléggé nehéz lemenni. Aztán jön a hagyományos ásás, de ez még a fentieknél is messze-messze többe kerül.
Visszakanyarodva a fúrásra, ehhez eleve szükségeltetik pár engedély, s az sem célszerűtlen dolog, ha profi a gépkezelő, rendezett a vállalkozás – és nem valami fantomcégre és annak ön- és közveszélyes kontárjaira bízzuk magunkat. A belső kivitel sem hanyagolható el, lévén a fúrt kút nem holmi „lyuk” a földben, hanem egy speciálisan kivitelezett passzív szerkezet. A profik által létesített változat ugyanis nem iszapolódik el egy-két év alatt – hogy aztán a tulajdonos újra és újra horrorisztikus összegekért rakassa rendbe azt.
Zárásként pedig érdemes megjegyezni, a tapasztalatok szerint e területre a nagy hőség és az aszály napjait kihasználva épp úgy rátelepültek a bűnözők mint a duguláselhárításra...
