Hittételeivel új korszak kezdődött a kereszténység történetében

A Szász-Anhalt tartománybeli Eislebenben született 1483. november 10-én Hans Luder kohómester fiaként (nevének írásmódját később változtatta Lutherre), és a közeli Mansfeldben nőtt fel. Az erfurti egyetem bölcsészeti karán folytatott jogi tanulmányait félbehagyta, miután 1505. július 2-án szörnyű viharba keveredett és megfogadta: ha megmenekül, szerzetesnek áll. Két héttel később belépett az Ágoston-rendbe, 1507-ben pappá szentelték. Megtanult ógörögül és héberül, tanulmányozta az egyházatyákat, a hittudomány doktora lett. A wittenbergi egyetemen tanított, a városban prédikált és püspöki helynökként 11 kolostort felügyelt.

Luther kezdetben hűségesen követte rendje előírásait, de idővel egyre kevésbé tudta a Szentírás szavait összeegyeztetni a skolasztikus teológiával, az egyház működésével, taszította a búcsúcédulákkal való üzletelés, a pénzzel megvásárolható feloldozás. Amikor 1510-ben életében először és utoljára Rómába utazott, kiábrándították az ottani állapotok, a nepotizmus, a hozzá nem értés, a laza erkölcsök és így kiáltott fel: "Ha létezik a pokol, Róma afölé épült!".

Később azt mondta: 1513-ban dolgozószobájában, a Szentírást tanulmányozva érte a megvilágosodás, hogy az ember nem cselekedetek, érdemek, hanem csakis Jézus Krisztusba vetett hite által (Sola fide), Isten kegyelméből (Sola gratia), az Isten és az ember között egyedüli közvetítő Krisztuson keresztül (Solus Christus) üdvözülhet, a megváltás pedig kizárólag Isten akarata és tette alapján megy végbe, vagyis a dicsőség egyedül Istené (Soli Deo gloria), a keresztény tanítás egyetlen forrása pedig a Szentírás (Sola Scriptura) - ez az "öt sola" a reformáció pillére.

Luther a legenda szerint 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte ki latin nyelvű, 95 pontból álló téziseit, amelyeket Albert mainzi érseknek is elküldött. Ezt a napot tekintjük a reformáció kezdetének, október 31. a reformáció emléknapja. Tételeit, amelyek nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadták és a kereszténység belső értékeit hangsúlyozták, hitvita alapjának szánta és vélhetőleg nem gondolta, milyen változásokat indít el velük. A 95 pont német fordítását még abban az évben kinyomtatták, 1518-ra pedig egész Európában, Magyarországon is ismertté váltak.

Luthernek akadtak hívei, ellenségei azonban sokkal többen és hatalmasabbak voltak. A teológiai vita gyorsan politikai színezetet kapott, és X. Leó pápa a Szent Inkvizíció elé idézte Luthert. A tanaival rokonszenvező III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem elérte, hogy meghallgatására Augsburgban kerüljön sor, ahol Luther nem volt hajlandó tételeit visszavonni. A katolikus teológus Johannes Eckkel folytatott nyilvános vitája során az egyház babiloni fogságáról beszélt, a Bibliát és a lelkiismeretet fontosabbnak minősítette a pápai tekintélynél, tagadta a mise hatását az üdvösség elnyerésében.

A pápa 1520-ban Exsurge Domine kezdetű bullájában kiátkozással fenyegette meg Luthert, aki válaszul elégette a bullát. A keresztyén ember szabadságáról szóló értekezésében Antikrisztusnak nevezte a pápát, A német nemzet keresztyén nemességéhez intézett felhívásában kifejtette, hogy minden keresztény megkeresztelésétől kezdve pap lehet és hogy a Szentírást hittel olvasók értelmezhetik is azt. Róma 1521 januárjában valóban kiátkozta Luthert, V. Károly német-római császár pedig eretnekként a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte.

A Bölcs Frigyes menlevelével megjelenő Luther ezúttal is hajthatatlannak mutatkozott, tanait nem vonta vissza, és beszédét e híres szavakkal fejezte be: "Itt állok, másként nem tehetek". A hazafelé tartó Luthert Bölcs Frigyes színleg elraboltatta és Wartburg várába menekítette, ezzel megmentve életét, mert a császár május 26-án aláírt ediktuma birodalmi átokkal sújtotta a reformátort, akit bárki szabadon üldözhetett és megölhetett. Luther rejtekhelyén tíz hónap alatt németre fordította az Újszövetséget, majd 1534-re az Ószövetséget is átültette, megteremtve a német irodalmi nyelvet.

Miután 1522-ben visszatért Wittenbergbe, a katolikusok mellett a hitújítást tovább vinni szándékozók ellen is fellépett, elítélte a német parasztháborút. Hívei feloszlatták a szerzetesrendeket, a hét katolikus szentségből csak kettőt (a keresztséget és az úrvacsorát) ismertek el, németül miséztek, a cölibátust elvetették. Luther maga is megnősült, a zárdából elmenekült Katharina von Borát vette el, s hat gyermekük született.

Az 1526-os speyeri gyűlés visszavonta a wormsi ediktumot, Luther ezután megszervezte a szász lutheránus egyházat. 1529-ben kiadta Kis, majd Nagy Katekizmusát, és kidolgozta a liturgiai és istentiszteleti rendet. Hittételeit az Ágostai Hitvallás, az evangélikus egyház egyik legfontosabb dokumentuma foglalja össze, amelyet az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen ismertetett Philipp Melanchthon.

Utolsó éveiben többféle betegséggel is küszködött, talán ennek következtében vallási türelme is egyre fogyott, féktelen kirohanásokat tett a katolikusok és a zsidók ellen. Utolsó prédikációját szülővárosában, Eislebenben tartotta, és három nappal később, 1546. február 18-án hajnalban meghalt. A wittenbergi vártemplomban helyezték végső nyugalomra, sírját a várost következő évben elfoglaló V. Károly parancsára nem bolygatták meg.

Luther tevékenysége az európai társadalom és kultúra mély változásához, a világ képét átformáló reformáció elindulásához vezetett. Nem akarta az egyházat szétszakítani, hittételeivel mégis új korszak kezdődött a kereszténység történetében, a protestáns mozgalmak jóval túlnőttek elképzelésein. Tanai alapján jött létre halála után az evangélikus, Kálvin János genfi reformátor irányzatából pedig a református egyház.