Japán utolsó két óriáspandája, a négyéves ikerpár, Hsziao Hsziao és Lei Lei kedden elhagyta a tokiói Ueno Állatkertet, és visszatértek Kínába. Japán fél évszázad után először maradt panda nélkül, ami szimbolikusan is rámutat a két ország közötti diplomáciai feszültségekre.
A pandákat teherautóval vitték az Ueno Állatkertből a toikói repülőtérre, ahonnan repülővel tértek vissza Kínába, egy tenyésztőközpontba. Az ikerpár 2021-ben született a tokiói állatkertben. Anyjukat, Sin Sint és apjukat, Zsi Zsit, 2024 szeptemberében már visszaszállítottak Kínába. Idősebb testvérüket, a népszerű Hsziang Hsziangot 2023 februárjában vitték vissza Kínába.
Az ikerpárt eredetileg 2026 februárjában kellett volna visszaszolgáltatni Kínának az érvényben lévő megállapodás értelmében, de a tokiói önkormányzat és a kínai fél egyeztetése után a dátumot körülbelül egy hónappal előrehozták.
A japán Vakajama Állatkert négy pandája tavaly júniusban tért vissza Kínába, így mostantól Japánban fél évszázad után nincs egyetlen óriáspanda sem.
Az Ueno Állatkertben az utolsó napokban hatalmas volt az érdeklődés; január 14-től foglalási és sorsolási rendszert vezettek be, napi körülbelül 4400 helyet kínálva. A Mainicsi Simbun japán napilap szerint mintegy 311 500-an jelentkeztek, és az utolsó nyilvános megtekintés napján, január 25-én a foglalások 24,6-szoros túljelentkezést mutattak.
A pandák elszállítása nem csupán állatkerti esemény, hanem jól példázza a Kína által folytatott „pandadiplomácia” jelzésértékű jelentőségét is. Kína évtizedek óta használja az óriáspandákat diplomáciai eszközként, ajándékként vagy lízingszerződés keretében kínálva fel őket szövetségeseinek. Kína a pandák adományozásával a kétoldalú kapcsolatok erősödését jelzi, az állatok visszaszállításával pedig elégedetlenségének ad nyomatékot. A pandák, mint Kína nemzeti szimbólumai, gyakran jelennek meg a médiában magas szintű találkozók és megállapodások idején, a barátság és az együttműködés elmélyülése jeleként.
A pandadiplomáciának történelmi múltja van. 1941-ben a nacionalista kormány pandákat ajándékozott az Egyesült Államoknak a japánellenes háború támogatásáért. A kommunista vezetés is folytatta a gyakorlatot, pandákat küldve a Szovjetuniónak és Észak-Koreának, majd 1972-ben az USA-nak Richard Nixon elnök látogatása alkalmából, és Japánnak a kapcsolatok normalizáláskor, 1972-ben.
Hszi Csin-ping kínai elnök 2023-as amerikai látogatása után négy pandát kölcsönzött az Egyesült Államoknak. Kína decemberben Franciaországgal egyezett meg 2027-es kölcsönzésről, Dél-Koreával tárgyalásokat kezdett, és múlt héten Németországgal írt alá megállapodást egy müncheni állatkert számára.
Jelenleg körülbelül 40 panda él egy tucat országban, köztük Ausztráliában, Németországban, Oroszországban, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban, valamint a kínai Övezet és Út kezdeményezés tagjaiban, mint Indonézia és Katar. A kölcsönzések egyúttal a természetvédelmi kutatási programok részei is, évi körülbelül 1 millió dolláros bérleti díjjal, amely a faj védelmét támogatja.
A pandák Japánból való visszahívásának a hátterében a Kína és Japán közötti viszony megromlása áll. Takaicsi Szanae japán miniszterelnök novemberi nyilatkozata, miszerint egy esetleges kínai támadás Tajvan ellen japán katonai választ vonna maga után, heves reakciót váltott ki a Tajvant saját területének tekintő Peking részéről.
Kuo Csia-kun kínai külügyi szóvivő keddi kijelentése szerint a japánok továbbra is szívesen látott vendégek Kínában, ha pandákat szeretnének látni, új kölcsönszerződésről azonban nem tett említést.
A Global Times kínai lap decemberi kommentárja a japán „jobboldali erőket”, köztük a miniszterelnököt okolta a panda-együttműködés légkörének tönkretételéért. Egy kínai-japán kapcsolatokkal foglalkozó forrás szerint a pandakölcsönzések vezetői találkozókhoz kötődnek, és Japán jelenlegi „nulla panda” helyzete a romló viszony „új normája”.
A kínai hivatalos adatok szerint a pandapopuláció körülbelül 2700 egyedre nőtt, beleértve a fogságban élőket is.
