Krónika
Nem az internet volt rossz, a Nap „szórakozott” velünk
Ritka űridőjárás érte le a Földet, poláris repülések, műholdak, zavarok mindenhol
A legtöbben a kabátjukat vették fel a hideg téli napon, valaki a busz után sprintelt, más a kávégép előtt várt a „még egy utolsó löketre” a munkanap végén. Odafent viszont – több mint 150 millió kilométerre – a Nap nem kávézott. A Nap egyszerűen ránk zúdította a saját időjárását.
A NOAA (az amerikai meteorológiai szolgálat űridőjárási központja) ritkán tapasztalható riasztást adott ki. S4-es (Severe, azaz súlyos) napkitörés-eredetű sugárzási vihart jelzett, ami folyamatosan erősödni fog. Ez a skálán az 5-ből a 4-es fokozat, vagyis nem a „kicsit zavaros a vétel”, hanem a „jobb, ha figyelünk” kategória.
A földlakók nagy része semmit nem érzett ebből a viharból. Nem dőlt el a szekrény, nem rázta meg az épületeket egy láthatatlan hullám. Mégis, a háttérben olyan alapvető fontosságú rendszerek kaphattak virtuális pofont, amelyekre mindannyian rá vagyunk kötve, mintha egy láthatatlan kéz finoman megpiszkálná a civilizáció kapcsolótábláját.
Mi ez az S4, és miért ritka, mint a fehér holló?
A napkitöréseknek több „típusa” van. A mostani nem simán fényes villanás volt, hanem nagy energiájú részecskék (főleg protonok) pusztító hulláma, amit a NOAA „solar radiation stormnak”, azaz sugárzási viharnak hív. Ezek a részecskék közel fénysebességgel érkeznek, és főleg a Föld mágneses pólusai felé terelődnek.
A NOAA skálája S1-től S5-ig tart. Az S4 már „ritka esemény”, a hivatalos leírás szerint átlagosan csak néhányszor fordul elő egy 11 éves napciklusban, és a mérőszámok alapján a ≥10 MeV protonfluxus nagyon magas szintet ér el.
A NOAA friss közlése szerint a GOES-19 műhold mérései alapján a vihar S4-re erősödött, és a hatása túlmutat a „szép sarki fény” romantikáján, okozhat:
- nagyobb sugárterhelés kockázatát az űrhajósoknál és a sarkkör közeli repülőjáratokon,
- fokozott kockázatot műholdaknál, különösen geostacionárius pályán,
- HF (rövidhullámú) kommunikáció kiesését a poláris régiókban.
A különbség, amit sokan összekevernek, az S4 nem ugyanaz, mint a „G4-es vihar”
A hírekben párhuzamosan futott egy másik fogalom is. A G4 (Severe) geomágneses vihar, ami inkább a Föld mágneses terét „támadja”, és sarki fényt, GPS-zavarokat, műholdproblémákat okozhat. A NOAA szerint G4 szintet is elértek január 19-én, amikor az úgynevezett korona-kilökődés (CME) hulláma megérkezett.
A mostani vihar azért lehetett veszélyes, mert az S4 sugárzási vihar sokszor „csendben” dolgozik. Az emberek ebből szinte semmit nem érzékeltek, nem úgy az űrben lejátszódó folyamatok okozta lehetséges károk .
Fel kell tennünk a kérdést: „Veszélyben vagyunk?”, a jó hír az, hogy a földön nem
Az S4-es sugárzási viharnak van egy fontos tulajdonsága, nem arról szól, hogy a városokban hirtelen sugárzásriadó lépne életbe. Ez az esemény a legerősebbek közé tartozott az utóbbi két évtizedben, de „nem ground-level event” vagyis a részecskék nem úgy csapódtak be, hogy a felszínen tömeges közvetlen veszélyt jelentsenek.
A kockázat inkább ott nő meg, ahol nincs meg a Föld „védőernyője” teljes fegyverzetben, tehát:
- űrhajósoknál,
- sarkvidéki repülési útvonalaknál (ahol a mágneses tér beengedi a részecskéket),
- műholdaknál és űreszközökn.
És mit jelent ez a hétköznapi életünkben?
A Nap most megmutatta, hogy az internet, a navigáció, a műholdak és a repülés nem csak földi műfaj lehet, ezek működésébe a naptevékenység beleszólhat.
Praktikus lefordítva számunkra:
- ha poláris útvonalon repülünk (Észak-Amerika–Ázsia, Észak-Európa fölött), előfordulhat útvonal-módosítás vagy kommunikációs kerülőmegoldás,
- a műholdak érzékelői „zajosabbak” lehetnek, adatkimaradások jöhetnek,
- a rövidhullámú rádiózás a pólusok közelében néha megszűnik, mintha valaki kihúzta volna az antennát.
Az ESA (Európai Űrügynökség) is külön eseményként követte a január 2026-os helyzetet, és arról írt, hogy a részecske-zápor január 19-én 19:15 UTC körül tetőzött S4 szinten, és a CME valós sebessége akár ~1700 km/s is lehetett a megérkezési idő alapján.
A Nap nem gonosz, nem bosszúálló, csak… Nap, ami erejével képes a természetet befolyásolni.
De a mi világunk közben olyan lett, hogy minden drót nélküli, minden „fenn” van, és mindent valami jelez valaminek valahol.
Ezért az S4 sugárzási vihar valójában nem sci-fi, hanem egy figyelmeztetés arra, hogy a modern életünknek van egy titkos időjárása és nem mindig időjárási frontként mutatkozik meg.
És ha legközelebb azt érezzük, hogy „ma valahogy minden akadozik”, ne csak a szolgáltatót szidjuk. Néha tényleg a Nap nyúl bele a rendszerbe.
