Krónika
A pápa, aki „egy percig” volt pápa, megválasztották, majd eltüntették?
Giuseppe Siri bíboros rejtélye a Vatikán falai mögött
1958 októbere, Róma. A Szent Péter téren emberek ezrei álltak, a nyakukat nyújtogatták, mint akik egy moziban ülnek, csak itt nincs szék, nincs popcorn…….. csak feszültség, imák és egy kémény, amelynek füstje egyetlen pillanat alatt képes világtörténelmet írni.
Aztán megtörtént az a jelenet, amit egy thrilleríró sem találthatott volna ki jobban, felszállt a fehér füst. A tömeg megőrült. A hírek, a jól értesültek biztos tippjei azonnal szárnyra kaptak. „Megvan az új pápa!” – aztán pár perccel később a füst elsötétedik, feketére váltott. Téves riasztás volt. A világ egyszerre vált lelkessé és teljesen zavarodottá.
És itt kezdődik az a történet, ami azóta is újra és újra visszatér a pletykarovatok és összeesküvés hívők jól ismert platformjain, de főleg a hagyományos, Vatikán-szkeptikus katolikus körökben.
A történet „klasszikus” változata úgy szól, hogy a konklávén a genovai érseket, Giuseppe Siri bíborost megválasztották pápának, állítólag a XVI. Gergely (Gregory XVI) nevet is felvette, ám valamilyen külső nyomás miatt (a sztoriban felbukkan a Szovjetunió, a „világpolitika”, sőt néha egészen vad verziók is) az egészet „visszacsinálták”, és pár nappal később Angelo Roncalli lett a pápa, vagyis XXIII. János.
Ez a teória a nemzetközi irodalomban „Siri-tézis” néven ismert és sok követője odáig ment, hogy XXIII. Jánost és utódait is illegitimnek tartja.
A sztori üzenete egyértelmű: egy megválasztott pápa, akit „eltüntetnek” és egy Vatikán, amely mindig is a titkok földje volt.
Csakhogy van egy kellemetlen kérdés: mi bizonyított ebből?
Az, hogy 1958-ban tényleg volt füstzavar, történelmi tény. Több alkalommal is úgy tűnt, mintha fehér füst lenne, majd mégis fekete lett és a sajtó egy része kénytelen volt visszavonni a hírt.
A konklávé történetét összefoglaló leírások szerint a félreértést részben az okozta, hogy a füst színe nem volt egyértelmű, a szervezők később még „füstfáklyákkal” is próbálták egyértelműbbé tenni a jelzést.
Tehát a zavar valós volt, és egy drámának pont elég is lenne. De ettől még nem következik az, hogy „már volt pápa, csak elvették tőle”.
Mi nem bizonyított? A „megválasztott Siri pápa” állítása
A Siri-tézis valódiságának legnagyobb problémája az, hogy nincs hiteles, ellenőrizhető bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy Siri érvényesen megválasztott pápa lett volna és ezt a fősodorbeli katolikus források is így kezelik.
A Catholic Answers például kifejezetten úgy fogalmazott, az elmélet történelmileg tarthatatlan, mert 1958-ban senki nem állította, hogy a pápaválasztás így történt volna, még maga Siri bíboros sem.
Sőt, ha Siri valóban érvényesen megválasztott pápa lett volna, akkor logikailag nehezen magyarázható, hogy miért, mert:
- elfogadta XXIII. János és VI. Pál tekintélyét,
- vezető tisztségeket vállalt az egyházban,
- részt vett későbbi konklávékon is.
Vagyis Siri egész későbbi életútja nem úgy néz ki, mint egy „eltávolított pápa” drámája, hanem mint egy befolyásos, konzervatív egyházi vezetőé, aki, ha nem is volt mindig boldog, de a hivatalos egyházi rend szerint működött.
A Siri-tézis külön érdekessége, hogy nem 1958-ban született, hanem évtizedekkel később kapott lendületet ez az elmélet. A kutatások szerint a modern verziók a 1980-as években kezdtek igazán elterjedni, és összefonódtak a II. vatikáni zsinat utáni vitákkal.
És itt a pszichológiai csavar, a Vatikánban minden zárt, minden titkos, minden rituális. Az ilyen közeg pedig olyan, mint egy sötét pinceajtó, ha nem látjuk, mi van mögötte, a képzelet úgy jár-kel ahogy csak akar.
A füstjelzés rendszere a világ egyik legromantikusabb kommunikációja… és egyben az egyik legesendőbb is. Égő papírok, vegyszerek, kéményhuzat, hát nem egy laboratóriumi LED-kijelző. A modern magyarázatok szerint épp ezért voltak régen félreérthető pillanatok.
A történet mégis él, mert az emberek szeretik azt hinni, hogy a történelem kulcsa egy elrejtett ajtó mögött van. Csak néha kiderül: az ajtó mögött nem egy titkos pápa áll… hanem egy rosszul sikerült füstjelzés, és a képzeletünk, ami túl jól dolgozik.
